Életemben nem olvastam ilyen jó fantasyt.

Mert ez a XVI. századi kétkötetes kínai regény igenis fantasy, és igenis minden várakozást felülmúlóan jó. Annyira, hogy most, este fél tízkor képes lennék belefogni a folytatásába (amely a változatosság kedvéért XVII. századi, és potom kétszáz oldal), ha tudnám, melyik doboz fenekén keressem… Vagy legalább az első kötetet elölről kezdeni. (De azt még kevésbé tudom, hova tettem…)

Szun Vu-Kung, hiányozni fogsz…

Stein Aurél Ázsia halott szívében című művének olvasása közben (amelyet mindenkinek nagyon ajánlok itt) derült ki számomra, hogy létezett egy Hszüan-Cang nevű kínai buddhista szerzetes, aki a VII. században úgy döntött, hogy eredetiben akarja tanulmányozni Buddha szövegeit, és átzarándokolt Kínából Indiába. Eltartott neki tizenhét évig, míg oda- meg visszaért. Ezt überelje Zsákos Bilbó… Utánanéztem, és azt találtam, hogy az útleírása olvasható angolul, de utólag olyan mesehagyományt rakott rá a kínai nép, hogy Münchhausen báró történeteivel felér, és ezeket a meséket, jó sok saját agyszüleménnyel együtt, Vu Cseng-en dolgozta fel regénnyé a XVI. században. Innentől kezdve nekem ez a regény kellett.

Aztán persze kiderült, hogy a regény igazi főszereplője nem is Hszüan-Cang (bár persze nélküle egyáltalán nem működne), hanem Szun Vu-Kung, ez a csodálatos majom. Okos, ravasz, ijesztően ronda, de bármivé át tud változni (a kedvencem, amikor rájön, hogy mindenét elváltoztatta, csak a hegyes majompofája maradt, és erre a két mancsával gyorsan elkezdni laposra gyúrni a képét). Mindenkinél öregebb, mindenkit ismer a mennyben és az alvilágban, ezért mindkét helyen szó szerint bármit el tud intézni, miközben senkit nem tisztel – kivéve Hszüan-Cangot, Buddhát meg Kuan-Jint, aki amolyan könyörületesség-istennő –, és a hétmázsás vasbotjával tízezresével veri agyon az emberevő démonokat. Végem van. Nem csoda, ha azóta is folyamatosan ihleti a színpadi és filmrendezőket.

…és az a tüneményes másvilági kínai bürokrácia! Ahol postás viszi a mennyei Jáde Császár elé kérvények képében az imádságokat, ahol rendeletben szabják meg, hogy hol mennyi esőnek kell esni, milliméter pontossággal, ahol minden további nélkül belehamisítanak a méltóságos alvilági főkönyvbe plusz egy-két évtizedet a protekciósnak… 

…és Csongor Barnabás gyönyörű fordítása, amely időnként csak úgy váratlanul versbe vagy ritmikus prózába vált át, és a magyar népmesék szókincsével hozza közelebb hozzánk a XVI. századi kínai prózát… tízezer évig éljen Csongor Barnabás! 

Akinek tetszett Thomas Mann A kiválasztott című regénye, annak feltétlenül ajánlom ezt a hasonlóan középkori legendán alapuló, hasonlóan csodaszép költői prózában megírt történetet. Akinek tetszett a Nyugati utazás, annak meg ajánlom A kiválasztottat, még ismerős motívumokat is fog találni benne. Nem beszélve arról, hogy mindkét könyv vallásos történetet dolgoz fel – csak ahol Thomas Mann csöndesen ironizál, ott Vu Cseng-en nyíltan tiszteletlenkedik.

Egyébként a regény nincs is előzmények nélkül a kultúránkban. Mert Szun Vu-kung első magyarországi jelentkezése nem a hatvanas évekre tehető, amikor elkészült a fordítás. Hanem a harmincas évekre, amikor Szabó Lőrinc megírta „Szun Vu-kung lázadása” című versét, amelyet nem lehet eleget olvasni és hallgatni. Nekem mindig muszáj mosolyogni rajta, hadd mosolyogjon más is, linkelem. 

…de mi lett a teknőssel?! Valaki tudja, mi lett a teknőssel?!

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2014. július 21-én írtam.

A képek forrása: English.CCTV és Chinesemartialstudies.

Pontszám: 10/10