Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Faragott képek gondolati alapon (Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei)

2020. március 16. - Timár_Krisztina

Én olyan mélyről nézek fölfelé erre az életműre, hogy kificamodik a nyakam. Több mint másfél hónapja olvasom ezeket a verseket folyamatosan, mindennap négyet-ötöt. Kevésnek tűnik, de valójában bőven meghaladja az erre szánható energiaszintet. Nem is értem, hogy bírtam. Tömény költészet. Az a…

Tovább

Melankólia, mitológia, belső táj (Závada Péter: Roncs szélárnyékban)

Ritkán értékelek verseskötetet, és ezzel különösen nagy gondban vagyok, mert egyáltalán nem az én világom. Azt nem bántam meg, hogy elolvastam, azt sem, hogy megvettem, de ettől még nem az én világom. Az elvontsága engem nem taszít, valahogy zenei hatást ad neki, mintha folytonosan, ritmikusan…

Tovább

Motoszkál az ember agyában (Arany János: Kapcsos könyv)

Azt mindig is tudtam (na jó, nem mindig, csak amióta megtanították nekem), hogy Arany azért tartotta tudatosan csukva a Kapcsos könyvet, mert nem olyan verseket írt bele, amilyeneket vártak volna tőle. Most meg is bizonyosodtam róla.  Az 1870-es évek végén, amikor a benne szereplő versek legnagyobb…

Tovább

„(...) mindaz, akiről beszélt, írt, föltámad, elkerüli a sötét sírt."

Vittoria Colonna, az olasz reneszánsz alkotója

2017. március 7.  Az eszeveszett Orlando (Ludovico Ariosto reneszánsz fantasyje) harminchetedik énekében az elbeszélő nagyon megdicséri a költőnőket, de nem név szerint, nehogy véletlenül kihagyjon, és ezzel megsértsen valakit. Egyet mégis kiemel, „ki úgy felül van az irigykedésen, / hogy senki nem…

Tovább

Korszakok, elvárások, hangok – hogyan látták elődeiket? (Költőnők antológiája)

Nagyon szép, dicsérni való válogatás. Annak ellenére megérdemli a tíz pontot, hogy egyáltalán nem hibátlan. Legfőbb erénye: Az ókortól „napjainkig” (ez a negyvenes éveket jelenti) számos alkotót emel ki az ismeretlenségből, és teszi hozzáférhetővé adott esetben méltatlanul olvasatlan műveiket.…

Tovább

Őrült, elvont és ugrálós-vidám (Kovács Gáborján: Ószirmi költészet)

Értékelésem két részből fog állani. Akit az első rész után érdekelni kezd a kötet, annak határozottan ajánlott nem belenézni a másodikba.  Véletlenül talált kis könyv ez, szerintem nem sokan dicsekedhetnek a birtoklásával (én sem). Nagyon vékony, újraolvasásbarát. Egyebekben nem nevezhető…

Tovább

Ebbe most nem tudtam belebújni (Homérosz: Homéroszi himnuszok)

Inkább nem pontozom. Vessetek a mókusok elé. Azt hittem, olyan élmény lesz, mint a múltkor a Széphajú Khariszok tánca, de egész más élmény lett. Az a kötet a közelembe jött, ez távol maradt. Azt gátlás nélkül mertem pontozni, ezt nem merem. Időtlen méltóság van benne, több, mint kétezer-ötszáz éves…

Tovább

Ókori avantgárd és sok-sok szépség (Széphajú Khariszok tánca)

Hiánypótló kis kötet, és én vagyok a menő, mert megvan nekem itthon, ráadásul csak ötven forintomba került!Egy ideje értetlenkedek már, hogy mit esznek ezen a Pindaroszon a magyar klasszikusok. Kölcseytől, Hamvastól kapásból tudom idézni Pindarosz dicséretét, de ha kicsit akarnám, tuti, hogy…

Tovább

Soklapú kristály és álomszínház (Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei)

Szégyen, nem szégyen, éppen csak harangozni hallottam erről a két költőről, mielőtt a válogatásba belefogtam.* Mint ahogy azt is csak az utószóból tudtam meg, hogy Rilkével együtt ugyanúgy triumvirátust alkotnak a modernség német nyelvű irodalmában, mint ahogy pl. az angol romantikában Byron,…

Tovább

Egy formabontó középkori arisztokrata novellái (Marie de France: Tizenkét szerelmes rege)

Hogy valaki jól tudjon verset írni, az egy dolog.Hogy jó novellát tudjon írni, az is egy dolog.Hogy grófnő/hercegnő legyen, középkori királyi udvarokban lakjon, solymásszon és uszályos ruhákban mászkáljon, az megint egy dolog.Hogy élő és holt nyelveken tudjon, és reggeltől estig művelődjön, az…

Tovább
süti beállítások módosítása