Fél éven keresztül voltál állandó társam, te monstrum. Június huszadikán kezdtelek el, és ezt a dátumot álmomból fölköltve is megmondtam volna már a vége felé, amikor azt számoltam, hány oldalt tudok egy nap elolvasni belőled úgy, hogy én egyébként közben dolgozom. Június huszadika óta napi…

Becsületszavamra, izgalmasabb, mint nem egy krimi, hiszen ennek a könyvnek a szereplői mind „köztünk vannak”. Különféle korok és kultúrák képviselői ők, akikről bekezdésenként újabb és újabb meglepő dolgok derülnek ki. A legmeglepőbb pedig az, hogy szinte minden, amit Huizinga felsorol,…

Igen, nehéz olvasmány. Igen, nagyon megdolgoztatja az ember agyát. Igen, pont ez a jó benne. Olyan érzés olvasni, mintha beleeresztenének egy krimibe, ahol nekem kell kinyomozni nemcsak azt, hogy ki a gyilkos, hanem még azt is, hogy ki kinek a kicsodája, illetve kicsodája nem. Ajánlom mindazoknak,…

Két nemzedék által rongyosra olvasott kötet a polcomon, elmosódott borítóján (tizenöt év után vettem észre) halványan rajzolt anyóka ül, benne három-négy családtag hagyta a keze nyomát. (Az itt oldalt látható védőborító réges-rég nincs meg.) Már elég ahhoz, hogy szeressen az ember egy könyvet. Hát…

Miért ajánlott a könyv olvasása: Ha az ember egyszer ráállt a hullámhosszára, először is elementáris élmény, hogy érti Paul de Mant. Meg úgy általában a posztmodernt. Meg úgy általában ezt a mi úgynevezett saját korunkat. Amiről Paul de Man irtó sokat tud. Félelmetes logikával dolgozik, ember…

Ennél többször csak A rejtelmes szigetet olvastam. Gyerekként is, felnőttként is élmény. Ez lett az első regény, amelyet teljes egészében végig tudtam olvasni franciául is. Megérte. (Plusz: Sok-sok évtizedig, gyakorlatilag a 2000-es évek elejéig ez volt az egyetlen Verne-regény, amelyikből…

Egész életemben rajongani fogok a Jane Eyre-ért, és egész életemben tudni fogom, hogy a Villette jobban van megírva a Jane Eyre-nél. Az angol széppróza teteje. Éppen ilyen szépen lehet írni angolul, ennél szebben nem. Sötét, faragott fából van és cizellált ezüstből, no meg hideg, de tökéletesre…

2017. november 2. Újraolvasás vége. Hogy hányadik, már régen nem számolom. Igen, tudom, sokaknak mumusa. Éppen ezért mindenekelőtt szóljon ez az értékelés arról, hogy mitől és hogyan lehet ez a regény – kevésbé ijesztő. No meg hogy hogyan lehet az olvasás másféle. Mert olvasni bizony nemcsak…

Tinédzser korom kedvenc könyve volt. Emlékszem, mennyire élveztem még az őskor leírását is, még a delej-ország leírását is, és olyan gépeket akartam szerkeszteni, amilyeneket Berend Iván. (Hogy a magánéletében hogy lehet ennyire mulya egy ilyen okos ember, azt akkor még nem értettem. Azóta…

Érdekes módon gyerekként nem szerettem. Felnőttként annál inkább. A regényindítás egyszerűen zseniális. Megkockáztatom, hogy Jókai legjobban megírt indítása. Itt aztán senki ne féljen Vaskapu-féle kezdéstől.  Bármennyire tiszteljük a mestert, számomra felnőttként már komoly probléma az, hogy kevés…