Becsületszavamra, izgalmasabb, mint nem egy krimi, hiszen ennek a könyvnek a szereplői mind „köztünk vannak”. Különféle korok és kultúrák képviselői ők, akikről bekezdésenként újabb és újabb meglepő dolgok derülnek ki. A legmeglepőbb pedig az, hogy szinte minden, amit Huizinga felsorol, tulajdonképpen megszokott, ismerős, hétköznapi dolog, most mégis mind olyan megvilágításba helyeződik, amilyenre sose gondoltam volna. Vagy legalábbis nem így, rendszerbe fogva. Néha kissé túlságosan is tökéletes rendszerbe, de hát az a korszak jellemzője, hogy mindennek mindennel össze kell függeni, és ha mégse, akkor az első paragrafus lép érvénybe. 

Mint egy regényt, úgy lehetett olvasni: földön ülve, evés közben, elalvás előtt – vagy éppen „helyett”, azaz bele az éjszakába. Szabályosan sajnáltam, ha munka vagy kimerültség miatt le kellett tennem. És többnyire nem vagyok könyvrongáló, de ennek a könyvnek egyszerűen muszáj volt odaírni néha a lapszélére. Kár, hogy Huizingával már nem beszélhetem meg azokat a pontokat, amelyekkel vitatkoznék. Nagyon jó könyv: velem maradós, újraolvasós. 

Ezt 2014. május 9-én írtam. 

Pontszám: 10/10