Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Közismert történet izgalmas és kevésbé izgalmas tálalásban (Valerio Massimo Manfredi: Egy álom gyermeke)

2020. február 23. - Timár_Krisztina

Először mondom, ami a legjobb a regényben: 1. hosszúsága ellenére rendkívül haladós és könnyen olvasható, 2. történész-régész írta, aki nagyon alaposan, nem egy esetben személyesen nézett utána a háttérnek – konkrétan az ásót a kezébe fogta hozzá –, úgyhogy amit az eseményekről, városokról,…

Tovább

Törökország. A kimondott szónak ereje van (Elif Shafak: A város tükrei)

Nincs ennek a könyvnek semmi különösebb baja azon kívül, hogy túl van írva. Halvány fogalmam sincs, hogy Shafak egyébként miket szokott írni, mert ez az első könyvem tőle. De a többi értékelés alapján az a benyomásom, hogy egészen mást szoktak várni ettől a regénytől, aztán pedig csalódnak benne.…

Tovább

A történelem fonákja (Vera Mutafcsieva: Cem szultán)

Tízből nyolc pont, szigorúan objektív meg szubjektív okokból…Pedig amúgy nagyon nagy élmény, érdemes olvasni, nem bántam meg azt sem, hogy megvettem. Főleg annak, aki jobban szereti a történelmet nálam. Mert én szeretem, de azért nem viszem túlzásba. (Profi vagy amatőr) történésznek pedig igazi…

Tovább

Németország. Jakob Fugger kora életre kel (Tanja Kinkel: A bábjátékosok)

Színvonalas, tartalmas szórakozás! Éppen olyan hosszú, hogy az ember emlékezni is tudjon arra a végén, hogy melyik szereplő mit csinált az elején, de ne is hagyjon maga után hiányérzetet a regény. Minden esemény megkapja a kellő kifejtést.Aki szereti a jól megírt, informatív, izgalmas cselekményű…

Tovább

Nagy könyv egy nem embernek való világról (Meša Selimović: A dervis és a halál)

Határozottan nem tetszett, pedig van ereje, nem is kicsi. Veszedelmesen jól megírt könyv. „Nagy könyv”, minden értelemben. Húszéves koromban rosszul lettem volna tőle, úgyhogy azt komoly haladásként könyvelem el, hogy mostanra eljutottam a „határozottan nem tetszett” szintre.Egy boldogtalan ember…

Tovább

Kazahsztán. Régi hősénekek figurái életre kelnek, egy nép felemelkedik (Iljasz Eszenberlin: A gyémántkard)

Minden elismerésem az íróé, hogy regénnyé tudta formálni az egységes kazak* nép születésének történetét. De minden elismerésem mellett ez mégsem az én könyvem volt. Adatok és összefüggések halmaza, amely ritkán kelt életre. Meg voltam győződve arról, hogy egy történész írását tartom a kezemben, amíg…

Tovább

Klasszikus történelmi regény Walter Scott nyomdokain (Hendrik Conscience: Flandria oroszlánja)

A háromnegyedéig klasszikus kalandregény a romantika korából, minden további nélkül működne ifjúsági irodalomként.A háromnegyedétől kezdve annyira brutális, hogy helyenként George R. R. Martin is megnyalná a tíz ujját utána.Erről persze a szerző nem tehet, őneki adott volt a téma (a XIV. századi…

Tovább

Madarat tolláról (Arvi Järventaus: Kereszt és varázsdob)

„...embert barátjáról” – fogtam hozzá ennek a könyvnek az olvasásához, mivel a szerzőről összesen egy dolgot tudtam: hogy a mi Kodolányi Jánosunknak jó barátja volt (a regényt is Kodolányi fordította), aki pedig a Julianus baráttal, a Boldog Margittal és társaikkal sok kellemes élményt szerzett…

Tovább

Észtország. Példázat börtönről és szabadságról (Jaan Kross: A cár őrültje)

Az kezdettől fogva világos volt számomra, hogy ez valóban, ahogy BabusM molytárs írja, „klasszikus történelmi regény”. 1978-ban íródott, de stílusát és látásmódját tekintve nyugodtan íródhatott volna nyolcvan-száz évvel korábban is. Arról szól, ami a kulisszák mögött történt: olyan eseményekről…

Tovább

Szlovénia. Kaotikus kavarodás és törekvés a fény felé (Drago Jančar: Katarina, a páva és a jezsuita)

Beszélgettünk a múltkoriban arról, hogy mi a különbség (ha van) szórakoztató irodalom és szépirodalom között. Most nincs szándékomban újrakezdeni a vitát, csak jelzem, hogy a Katarina, a páva és a jezsuita kitűnően megépített hidat jelent a két kategória között. Sok ilyen híd-könyv kéne még.  Van…

Tovább
süti beállítások módosítása