Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A Sátán pechje (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)

2021. január 02. - Timár_Krisztina

Behemót forevör! Amikor tizenkilenc évesen hozzáfogtam tudatosan kialakítani a könyvtáramat, és először vettem könyvet saját pénzből, az első két beszerzett könyv közül ez volt az egyik.* Akkorra már mind a kettőt olvastam, szóval nem kíváncsi voltam rájuk, hanem azt akartam, hogy mindenképpen…

Tovább

Gótikus felnőttmese, amelyik rosszul végződik (Andreas Dahn: Der Sandmann)

Pszichothriller vagy horror? Azok a bizonyos démonok belülről jönnek vagy kívülről? Nem lehet nem gondolkodni rajta. Talán éppen ezért vonz ez a történet. Vagy talán azért, mert a főszereplőn kívül (aki kétségkívül uralja a terepet) vannak itt más, érdekesebb, akár felemelőbb sorsú szereplők…

Tovább

Időkön és határokon át (Virginia Woolf: Orlando)

Majd' háromszáz oldalnyi játék. Időkkel, határokkal, szavakkal. Hol felszabadultan vidám, hol szomorú mosolyú, hol fanyarul gúnyos. De valahogy mindig optimista. És szép.  Nem először fordul elő, hogy korai mágikus realista regényt találok. A "korai"-t úgy értem, hogy abból az időből való, amikor…

Tovább

Összeillő és szétváló idők (Catherynne M. Valente: Deathless)

Magyar fordításban: Marija Morevna és a Halhatatlan Körülbelül a könyv harmadától kezdve folyamatosan azt mondogattam magamban: nem létezik, hogy ez a Valente amerikai legyen, hiszen ez az egész annyira, de annyira kelet-európai, annyira pontosan tudja megjeleníteni ezt a világot, ennek a nőnek…

Tovább

Olvasás: kihívás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Azon kívül, hogy részesedni akar az örökkévalóban, még miért foghat neki az ember a XXI. században egy több száz oldalas reneszánsz monstrumnak eredeti nyelven? Persze, hogy azért, hogy elmondhassa: ha én ennek egyszer a végére érek, akkor bármire képesnek fogom érezni magamat. Rabelais regényei…

Tovább

Olvasás: önmeghatározás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Egyetemista koromban találkoztam először Rabelais nevével, akkor, amikor magyar pályatársából, Rejtő Jenőből akartam záródolgozatot írni, és a(z igen gyér) szakirodalom őt említette mint a komédia első fő-atyamestereinek egyikét. Az a dolgozatírás nem pusztán munka volt nekem, még csak nem is egy…

Tovább

Olvasás: erőszakos látókör-tágítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Arról, hogy kinek van helye a regényben és a regény olvasói között, meg kinek nincs. Illetve arról, hogy melyikünk követ el nagyobb botrányt, Rabelais vagy én. Már elnézést, hogy egy mondatban merem említeni a kettőt.  Nézzük a Harmadkönyvet. Pantagruel egyik barátja, Panurge nősülni akar, és több…

Tovább

Olvasás: világfelfordítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Észrevettétek már, hogy a mi kultúránkban hányszor azonosul egymással a komikus és a gonosz? Ó, igen, bizony megesik, hogy komolyan vesszük azt, aki nevet, de mennyire – olyankor, ha gyűlöljük, mert rajtunk röhög! Hiszen a világ akkor működik a kedvünk szerint, ha kiszámítható. Ha A pontból…

Tovább

Olvasás: agy-átállítás (François Rabelais: Gargantua et Pantagruel)

Van az a felfogás, amely szerint a művészet, az tisztelni való dolog. Főleg a klasszikus. Annak mélysége van. Eszménye. Méltósága. Nemes célja. Meg kell érte dolgozni. Azért jött létre, hogy megmutassa a valóságot. Az élet értelmét. A klasszikus alkotás a fáklya, amelyet egyik nemzedék a másiknak…

Tovább

Realisztikus tündérmesék több nemzedéknek (Lakatos Menyhért: Hosszú éjszakák meséi)

Fú, de mennyi ilyen író és könyv kellene még...   Szégyenletesen keveset tudok a cigány mesékről és mítoszokról, olvasottságom gyakorlatilag Kele Fodor Ákos kötetére korlátozódik. Igaz, hogy az aztán olyan, de olyan színvonalon dolgozza fel ezt a hagyományanyagot, hogy a fal adja a másikat. (Írtam…

Tovább
süti beállítások módosítása