A magyar fordítás (kicsit megtévesztő) címe: Hill House szelleme. 2024 elsősorban a szakmai olvasások éve volt. Mégis akadtam ebben az évben is olyan szövegekre, amelyek nemcsak szakmailag, hanem mindenféle más értelemben is meghatározónak bizonyultak.  Mit meghatározónak. Beleestek az életembe,…

Sokat gondolkodtam olvasás közben és azóta is, hogy pontosan mit is tehet egy olyan író, aki sablonalakokkal dolgozik, aki a kalandregény hagyományainak megfelelően irracionális cselekményfordulatokat alkalmaz, aki anyagi helyzetéből adódóan elsősorban az eladott példányszámokban érdekelt – a…

Amikor annak idején alaposabban utánanéztem azoknak a klasszikus kalandregényeknek, amelyekre Pierre Pevel hívja fel a figyelmet az első Ambremer-regényében, és elhatároztam, hogy márpedig 2024-ben legalább elkezdem felderíteni őket, Leroux Chéri-Bibi című sorozatát terveztem utoljára elkezdeni.…

Körülbelül akkora klasszikusa a fantasy műfajának, mint A Gyűrűk Ura, csak nem olyan híres. Megérdemli a helyét az 1001 könyv listáján, de mindenkit megértek, aki nem bírja elviselni. Gótikus monstrum, depresszióra hajlamos szereplőkkel, nyomasztó helyszínekkel, viszonylag kevés cselekménnyel. Azt…

Halhatatlan, megkerülhetetlen ponyva. Az is hallott róla, aki nem hallott róla. Szóval az is olvassa el ezt a bejegyzést. Azt nekem nem mondta senki, hogy Ponson du Terrailt olvasni olyan, mint Star Treket nézni: nyugodtan el lehet kezdeni a sokadik évaddal, a legkorábbi részek viszont kizárólag…

Állítólag még egy ilyen regény nincs a világon, Brochnak tényleg sikerült valami egészen egyedit alkotnia. Hajlok rá, hogy egyetértsek ezzel a véleménnyel.  Mondjuk, az egyedisége miatt az olvasásához is nehéz tanácsot adni.  Ha valamihez muszáj hasonlítani, az az Ivan Iljics halála (amely –…

Ebben a regényben található a(z általam ismert) világirodalom legrokonszenvesebb főgonosza. Megkockáztatom, hogy filmben sem láttam hozzá foghatót, és ezt olyan ember mondja, aki odavan a The Dark Knightért. Egyébként pedig Dickenst én még így nem untam. A kettő nagyjából egyensúlyba…

Amilyen csekély várakozásokkal néztem a kötet elébe, olyan tökéletes élménynek bizonyult. Ismételten jelzem, hogy Pierre Pevel szobrot érdemelne, amiért száz-százötven éves francia életművekről újra bebizonyította, mennyire aktuálisak. Arsène Lupin nevét nyilván sokkal többen ismerik, mint ahányan…

Nemes, szép feladat a magyar színjátszás legkorábbi darabjait ma színpadra állítani, de nagyon komoly kihívás is egyúttal. Szigligeti Ede legmaradandóbb vígjátékát a mai közönség számára befogadhatóvá tenni bátorságot és ügyességet igényel, hiszen a Liliomfi 1849-ben íródott, a maitól eltérő…

Rouletabille chez le Tsar, magyar fordítása Natasa titka címmel jelent meg. Még mindig Rejtő műveinek forrásvidékét keresem, és úgy tűnik, Leroux-nál a legjobb helyen vagyok. Nemcsak szakmailag adnak sokat ezek a kalandregények, hanem sok egyéb szempontból is. Csak ne volnának olyan kegyetlenül…