Újraolvasás vége.  Kamaszkorom kedvenc Karl May-regénye volt. (Majdnem) minden benne van, amitől May jó* – és bizony benne van az is, amitől May idejétmúlt. Jól sejtettem, hogy meg fogom tőle kapni a régi élményeket; de kaptam hozzá felnőttként is jó sok megfigyelni valót. 

Tarja Kauppinen második regénye többféle értelemben véve is játék, de ez egyik értelemben véve sem jelent felhőtlen vidámságot vagy komolytalanságot. Szórakozást igen, a maga sajátos módján; a komikum ugyanis, amely meghatározza a regényvilágot, szatirikus és keserű. A játék ráadásul tágabb is…

A Rejtő-ranglistám élén legalább húsz éve Az ellopott futár,* A Néma Revolverek Városa** és a Csontbrigád áll, ebben a sorrendben, mind objektív, mint szubjektív kritériumok alapján. Ezekhez képest A Láthatatlan Légió másodvonalbeli regény volt – és az újraolvasás után marad is. De ebben az…

Túl van írva? Igen.  Hibátlan? Dehogy. Minden szavával egyetértek? Nem. Akkor meg miért kap tíz pontot? Mert hajnali fél háromig fenn maradtam miatta, míg végigolvastam, azért. Világos? 

Aki Rejtőt szereti, rossz ember nem lehet. Maximum olyan förtelmes borítót csinálnak a könyvének, hogy kizárólag becsomagolva meri az ember nyilvános helyre vinni. Vagy úgy se. Nemcsak ízléstelen ez az izé, hanem még a könyvhöz sem illik.* Nagyon kedves ajándék volt, nagyon kedves rokontól, aki…

Rajtaütésszerű gyorsolvasás, mert a jövő héten vissza kell vinni. Szerencsére pont alkalmas az ilyen rajtaütésszerű gyorsolvasásra, hamar a végére lehet jutni. Egyszer olvasós kalandregény, sablonokkal tele. Amivel önmagában a világon semmi probléma nincs. Hanem egyrészt azzal van a probléma,…

Évekkel ezelőtt olvasott könyv évekkel ezelőtt, e-mailbe írott értékelése: Szerintem aranyos könyv, izgalmas is, mulatságos is. :)Az elején voltak fenntartásaim (főleg ami az első oldalak stílusát illeti, az kicsit mesterkélt), de aztán egyre jobban beleéltem magam, mert a könyv valósággal…

Klasszikus késő viktoriánus kalandregény. Utazással, kincskereséssel, elefántvadászattal, egzotikus helyszínekkel, fekete statisztákkal, öt-hat rendkívül képtelen megmeneküléssel, eposzba illő csatával, önfeláldozással. Mondanám, hogy szabványos, de igazából ez a regény alkotta meg azt a bizonyos…

Leginkább tizenkét éven aluli kiskorút javaslok. Kivételes testi erejű és rendíthetetlen erkölcsű főhős! Hűséges társak! Tenyérbemászó modorú főgonosz sátáni kacajjal! Nemes vérű paripák! Egyedi kidolgozású fegyverek! Szomjan halás a sivatagban! Kínzócölöphöz… pardon: kínzófához köttetés! Föld…

Hát horrornak (aminek ki volna kiáltva) nem jó éppen……de vadromantikus-impresszionista meseregénynek egész rendes. Adnék én rá több pontot is, csak ne Czóbel Minka írta volna, aki tud ennél sokkal jobbat is. A cselekmény egyszerűbb és kiszámíthatóbb nem is lehetne, a főszereplők se lehetnének…