Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


A hívő ember magányossága (The VVitch, 2015)

2022. április 23. - Timár_Krisztina

Azt se gondoltam volna, hogy én olyan horrorfilmet lássak, amelyikről az első, ami eszembe jut, az, hogy SZÉP.  Mondjuk, nem túl régen még az se fordult volna meg a fejemben, hogy egyáltalán létezik nekem való horrorműfaj. Aztán felfedeztem a folk horrort. A műfaj három nagy brit klasszikusát már…

Tovább

Új horrorműfaj kutatja családfáját – mit rejt az idilli táj? (Damnable Tales)

Engem minősít, de azt a kifejezést, hogy „folk horror”, 2021-ben hallottam először, előtte azt se tudtam, hogy létezik. Mint utóbb kiderült, nem is értettem pontosan, hogy micsoda, és csak azt hittem, hogy értem.  Mentségemre azt tudom felhozni, hogy nem is olyan sokkal régebben találták ki.…

Tovább

Ahol a határok megnyílnak, ott kezdődik a történet (H. P. Lovecraft összes novellái és kisregényei)

Hogy a francba tudta azt megcsinálni ez a melankolikus-savanyú képű, karótnyelt figura abban a rövidke földi életében, hogy a rasszista, soviniszta, mindenfób zártságot sugárzó írásai abszolút kompatibilisek legyenek a XXI. századdal? Hogy újraolvashatókká, sőt folytathatókká is váljanak? Ehhez nem…

Tovább

Gótikus felnőttmese, amelyik rosszul végződik (Der Sandmann, 2012)

Pszichothriller vagy horror? Azok a bizonyos démonok belülről jönnek vagy kívülről? Nem lehet nem gondolkodni rajta. Talán éppen ezért vonz ez a történet. Vagy talán azért, mert a főszereplőn kívül (aki kétségkívül uralja a terepet) vannak itt más, érdekesebb, akár felemelőbb sorsú szereplők…

Tovább

Apró események, ijesztő erők, eltűnő határok (Guy de Maupassant: Le Horla)

Klasszikus horrort (leánykori nevén rémtörténetet) olvasni jó. Kevés akció, sok feszültség, nagyító alá vett és óriásira növesztett lélektani hatás. Maupassant idejében jóval alacsonyabban volt az ingerküszöb, mint most, ennek megfelelően tulajdonképpen itt is alig történik egy-két szörnyűség –…

Tovább

Esztétikus posztapokaliptikus horror (Határ Győző: Éjszaka minden megnő)

Melyik aranyos-kedves molytárs ajánlotta nekem annak idején pont ezt a Határ Győző-könyvet, hogy még várólistáztam is? Hadd boruljak a nyakába. Egy kicsit megfojtogatni. Igazán ajánlhatott volna elsőre valami barátibbat, mint ez a posztapokaliptikus horror. Illetve metafizikai fantasztikus regény.…

Tovább

Az első magyar furry-regény (Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja)

 Nem az én műfajom, nagyon nem, ezért nem pontozom se le, se fel.Jól megírt furry-krimi-thriller, izgalmas, fordulatos, és igen-igen ötletes, csak nem az a fajta, amilyet én szeretek. De hát ez nem a regény hibája.  Ha már a műfajnál tartunk, a furry-részével az égegyvilágon semmi bajom. Nincs sok…

Tovább

Rémtörténet, akár kísértettel, akár anélkül (Charlotte Perkins Gilman: The Yellow Wallpaper)

Három rövid elbeszélést tartalmaz a Penguin Little Black Classics, és nagy kalapemelés jár értük nemcsak a szerzőnek posztumusz, hanem a szerkesztőnek is. Mert a három szöveg önmagában is jó, de így egymás mögé rakva még hatásosabb. Pironkodva vallom be, hogy a címadó elbeszélést (ő szerepel az…

Tovább

Klasszikus borzongatás, de tényleg (21 rémes történet)

Nagyon jó válogatás, hiánypótló volt a maga idejében, és mostanra se vesztett a fényéből. A szerkesztő és a fordítók előtt kalapot le!A cél nyilvánvalóan az volt, hogy bemutassák az angol nyelvű országok klasszikus és (akkor) modern szórakoztató irodalmát, minél sokszínűbben, minél többféle…

Tovább

Lengyel horrorklasszikus (Stefan Grabiński: The Dark Domain)

Majd' százéves, klasszikus lengyel horror, a lélektani fajtából. Igen, ilyen van. Csupa melankólia, éjszaka, homály, sár, csupa kísértetiesség, lélektelen mechanizmus, csupa ásás a tudattalanban.Értő kézzel készült a válogatás. Valószínűleg az életmű legjobb darabjait tartalmazza, bár – a…

Tovább
süti beállítások módosítása