Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Magyar néphagyományból abszurd dráma (A legényanya, 1989)

2022. július 24. - Timár_Krisztina

Frenetikus szatíra, csak sajnos az a baja, hogy pont a legkomikusabb részein inkább sírni lett volna kedvem. De ez csak baj, nem hiba. Vagy ha az, hát nem a film hibája.  Sose fogok belefáradni abba, hogy mondogassam: a nevetés nyelvén is lehet igazságokat kimondani, a komoly ellentéte pedig nem a…

Tovább

Amikor az ürességnek súlya van (Molnár Ferenc: Egy, kettő, három – az Átriumban)

Sokan, túl sokan megírták már előttem, miért érdemes megnézni ezt az előadást; ilyenkor már nyomasztóan nehéz megpróbálni hozzátenni valamit az ajánlókhoz. Úgyhogy szubjektív benyomások következnek, némi apró spoilerektől sem mentesen. Mentségem, hogy ennek a darabnak az eseményeit tényleg össze…

Tovább

Ami komikus, arról nehéz beszélni (Hieronymus Bosch-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban)

Nagyon szép ajándékot kaptam a családomtól: elvittek a Szépművészetibe, a Bosch-kiállításra. Nem a belépőjegy volt az ajándék (az nekem ingyenes), hanem az, hogy meglehetősen eltérő ízlésünk dacára végignézték velem együtt, valamint a lelkendező agymenéseimre is kíváncsiak voltak, sőt érdemben…

Tovább

Az Odüsszeia életre kel és nevettet (Hová tűnt Odüsszeusz?)

Minimalista-látomásos díszlettel indult, a stand up comedy stílusában elmondott, roppant műveltséganyagot átadó előadással végződött a FreeSZFE Egyesület és a budapesti Pinceszínház Hová tűnt Odüsszeusz? című közös produkciója. Egy beavatószínházi előadássorozat első epizódját láthatta a közönség…

Tovább

Reinkarnációk és sablonok (Gustav Meyrink: A Nyugati Ablak Angyala)

Beavatás-történet, mint a többi általam ismert Meyrink-regény, de sajnos messze nem ugyanaz a színvonal. Egy-két emlékezetes mellékszereplője menti meg, valamint az a sanda gyanúm, hogy Szerb Antal tulajdonképpen ennek (is) a paródiáját írta meg A Pendragon legendában (újra kéne már olvasni azt is).…

Tovább

Új horrorműfaj kutatja családfáját – mit rejt az idilli táj? (Damnable Tales)

Engem minősít, de azt a kifejezést, hogy „folk horror”, 2021-ben hallottam először, előtte azt se tudtam, hogy létezik. Mint utóbb kiderült, nem is értettem pontosan, hogy micsoda, és csak azt hittem, hogy értem.  Mentségemre azt tudom felhozni, hogy nem is olyan sokkal régebben találták ki.…

Tovább

Miért ne higgyünk az összeesküvés-elméleteknek? (Umberto Eco: A Foucault-inga)

Azért, mert ahhoz, hogy bárki összerakjon egyet, nem igazságra van szükség, hanem olvasottságra. Pontosabban: vonzó történetminták ismeretére. Nem is kell túl sok.  Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne bármelyik elméletnek akár igaza is. Minden további nélkül, miért ne? Csakhogy annyi minden…

Tovább

A Scsukin Dvor meg az ablak Európára

Gogolt olvasok.  Az arckép című kisregényének első mondata így hangzik: „Sehol sem szokott megállni annyi ember, mint a Scsukin Dvor-i képesbolt előtt.” Mivel nagyon nem mindegy, hol játszódik a történet, viszont a beavatatlan olvasónak biztosan nem tűnik fel kapásból, úgy döntöttem, írok róla.

Tovább

Színház, szex, álom, világparódia (Federico Fellini: Satyricon)

Zseniális és felforgató alkotás. Harmincas karikával ellátva. Mármint ha lenne harmincas karika. Alább a nyugalom megzavarására alkalmas, harminc éven aluliaknak nem ajánlott tartalmak következnek. Én szóltam.  Egyfelől olyan az egész film, mint egy álom (elég lidérces), másfelől olyan, mint a…

Tovább

A trickster kalandjai a világháborúban és a diktatúrában (Faludy György: Pokolbeli víg napjaim)

Eszemben sincs, hogy tagadjam a leírt események megtörténtét, de mint a címből kiderül, nem (ön)életrajzi műként olvastam ezt a könyvet. Úgy gondolom ugyanis, hogy nem attól lesz „jó” egy szöveg, hogy amiről szól, az megtörtént vagy sem. Az is fontos, főleg, ha ilyen erővel lép fel a hitelesség…

Tovább
süti beállítások módosítása