Két nemzedék által rongyosra olvasott kötet a polcomon, elmosódott borítóján (tizenöt év után vettem észre) halványan rajzolt anyóka ül, benne három-négy családtag hagyta a keze nyomát. (Az itt oldalt látható védőborító réges-rég nincs meg.) Már elég ahhoz, hogy szeressen az ember egy könyvet. Hát…

Ugrás volt a sötétbe ez a könyv, önmagam számára is váratlan akcióim egyike: megnéztem a fülszövegét és megvettem. Semmit nem olvastam előtte a szerzőtől, sőt, bevallom pirulva, nem is hallottam róla. Mese felnőtteknek – valóban FELNŐTTEKNEK, gyerek kezébe nem is adnám. Nemcsak a szokásos okok…

Miért ajánlott a könyv olvasása: Ha az ember egyszer ráállt a hullámhosszára, először is elementáris élmény, hogy érti Paul de Mant. Meg úgy általában a posztmodernt. Meg úgy általában ezt a mi úgynevezett saját korunkat. Amiről Paul de Man irtó sokat tud. Félelmetes logikával dolgozik, ember…

Amikor először olvastam, nagyon zavarosnak találtam. Normál körülmények között ettől még tudok szeretni egy könyvet, ezt azonban nem szerettem. Aztán három-négy év múlva feladták kötelezőnek, és kérdést is tett fel hozzá a tanár. Hogy tudniillik amíg olvassuk, a következőre próbáljunk válaszolni:…

Rongyosra nem sikerült olvasni, de csak azért nem, mert kemény borítós. Azért még így is elég megviselt kinézete van. Ajánlom mindenkinek, akinek a gyomra nem veszi be a nyelvtant, esetleg szeretné felkelteni a saját vagy mások érdeklődését idegen nyelvek iránt, és természetesen azoknak, akiket…

Huszonévesen igen-igen meglepődve tudtam meg, hogy ezt a könyvet mennyien utálták/utálják az iskolában. Mivel nyomasztó. És depressziót is okoz. Megértem, aki így gondolja, de én nagyon szerettem. Semmi depresszió. Egy percig se. Talán azért, mert én ezt a regényt úgy olvastam, ahogyan a meséket…

Ennél többször csak A rejtelmes szigetet olvastam. Gyerekként is, felnőttként is élmény. Ez lett az első regény, amelyet teljes egészében végig tudtam olvasni franciául is. Megérte. (Plusz: Sok-sok évtizedig, gyakorlatilag a 2000-es évek elejéig ez volt az egyetlen Verne-regény, amelyikből…

Elolvasva kb. nyolcvanszor. Állapota: saláta. Gerinc: felismerhetetlen. Borító: elmosódott. Kiszolgálta édesapámat, aztán engem, aztán a húgomat. Az első fejezetek lapjai előbb megcsonkultak, aztán elengedték a kötést, aztán egyszerűen kihullottak, úgyhogy ki kellett venni a könyvet a könyvtárból,…

Diákként olvastam, egy történelemversenyhez kellett. Aztán sokkal több lett versenyre való tananyagnál. Mert kitűnően megjeleníti a korszakot, mert az eseményeket rendszerbe fogja, mert érthetővé teszi azt is, ami bonyolult, mert érdekessé teszi azt is, ami esetleg száraz lenne, és még a stílusa is…

Így lehet, kérem szépen, tudományos-fantasztikus regényt írni a XIX. században úgy, hogy ne utánozzuk a Verne Gyulát (bármennyire is tiszteljük és szeretjük). Kóstoltál már bálnatejet? Hát ősgyíkmadarak barlangban jegelt húsát? Láttál már búzavirágkék jegesmedvét? Szerinted hány ezer évig tud az…