Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Görögország. A világirodalom első és legnagyobb fanfictionje (Homérosz: Odüsszeia)

2020. március 06. - Timár_Krisztina

Újraolvasás vége.Még mindig tíz pontos a világirodalom első és legnagyobb fanfictionje. Mert így, közvetlenül az Íliász után olvasva teljesen egyértelmű, hogy két különböző kéz és elme alkotása a kettő. Tudom, nem én találom fel a spanyolviaszt, de ennyire nyilvánvalónak még sose láttam a…

Tovább

Háború a sors akaratából, androidokkal (Homérosz: Íliász)

Amikor belekezdtem, tíz pont volt. A harmadánál maximum hat. Útközben a nulla és a nyolc között villódzott, de azt nem gondoltam volna, hogy a végén kilenc lesz. Nem az én világom. Nem mondom, hogy sose volt az, mert Trencsényi-Waldapfel-olvasó kölyökkoromban megbolondultam Akhilleuszért meg az…

Tovább

Következetesség a mértéktelenségben (William Shakespeare: Timon of Athens)

Kevéssé ismert Shakespeare-darab, nem is véletlenül ismerik kevesen. Sokat ad, de valahogy mintha nem foglalkozott volna vele eleget a mester.* Persze amit Shakespeare csak úgy odahajint a papírra, azért más közönséges földi halandó fél életen át izzadna… Engem két dolog miatt érdekelt: egyrészt…

Tovább

Diktatúra idején tanuljunk meg latinul (Válogatás Tacitus műveiből)

Szövegminőség: tíz pont, élmény: öt. Nem azt kaptam, amit vártam. Azt hittem, jobban fog tetszeni, de tévedtem, bár ez nem a könyv hibája. Most akkor egy kicsit pihentetem a több ezer éves könyveket.  Válogatáskötet ez, három teljes művet és két vágottat tartalmaz (Iulius Agricola élete, A germánok…

Tovább

Túlvilági beavatástörténet (Dante Alighieri: Isteni színjáték)

Újraolvasás vége.Gyerekként olvastam, pedig nem volt kötelező. Egy kukkot nem értettem belőle, de rettentő büszke voltam magamra, hogy eljutottam az első betűtől az utolsóig. A Pokolt később egyetemistaként feladták, azt átismételtem, arra emlékszem is, de a Purgatóriumról meg a Paradicsomról csak…

Tovább

Kegyetlenség és bölcsesség (Eldorádó – Perui ősmondák)

– Ön kicsoda?– Én inka vagyok.– És ő?– Ő még inkább.(Bocsánatot kérek.) Mindig tudtam, hogy tulajdonképpen régésznek kellett volna mennem. (sóhajt) Amióta gyerekkoromban valamelyik jólértesült rokon karácsonykor kezembe nyomta Az inkák. Mítoszok és legendák című könyvet, azóta érdekel ez a…

Tovább

Ebbe most nem tudtam belebújni (Homérosz: Homéroszi himnuszok)

Inkább nem pontozom. Vessetek a mókusok elé. Azt hittem, olyan élmény lesz, mint a múltkor a Széphajú Khariszok tánca, de egész más élmény lett. Az a kötet a közelembe jött, ez távol maradt. Azt gátlás nélkül mertem pontozni, ezt nem merem. Időtlen méltóság van benne, több, mint kétezer-ötszáz éves…

Tovább

Megvan-e még a lelked? (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az arckép)

Újraolvasás vége.Amikor utoljára olvastam ezt a kisregényt, egyetemista voltam. Nem egészen annyi idős, mint a történet első részének festője, és épp csak egy kevéssel vagyonosabb.* Művész akartam lenni mindenáron.Több mint tizenöt év telt el azóta.És most nagyon furcsa volt újra találkozni ezzel a…

Tovább

Ókori avantgárd és sok-sok szépség (Széphajú Khariszok tánca)

Hiánypótló kis kötet, és én vagyok a menő, mert megvan nekem itthon, ráadásul csak ötven forintomba került!Egy ideje értetlenkedek már, hogy mit esznek ezen a Pindaroszon a magyar klasszikusok. Kölcseytől, Hamvastól kapásból tudom idézni Pindarosz dicséretét, de ha kicsit akarnám, tuti, hogy…

Tovább

Soklapú kristály és álomszínház (Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei)

Szégyen, nem szégyen, éppen csak harangozni hallottam erről a két költőről, mielőtt a válogatásba belefogtam.* Mint ahogy azt is csak az utószóból tudtam meg, hogy Rilkével együtt ugyanúgy triumvirátust alkotnak a modernség német nyelvű irodalmában, mint ahogy pl. az angol romantikában Byron,…

Tovább
süti beállítások módosítása