Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Turai Kálmán: Libahajó

2020. február 04. - Timár_Krisztina

 Gyerekkoromban véletlenül került hozzám. Aztán még vagy háromszor elolvastam. Nagyon hasonlít Fekete István műveire, de nem lehetne velük összetéveszteni, mert egyedi is. A XX. század első felében játszódik, olyan vidéken, ahol sose jártam, de úgy van megírva, hogy akár az én családom története is…

Tovább

Charlotte Brontë: Villette

Egész életemben rajongani fogok a Jane Eyre-ért, és egész életemben tudni fogom, hogy a Villette jobban van megírva a Jane Eyre-nél. Az angol széppróza teteje. Éppen ilyen szépen lehet írni angolul, ennél szebben nem. Sötét, faragott fából van és cizellált ezüstből, no meg hideg, de tökéletesre…

Tovább

Erling Haagensen – Henry Lincoln: A templomosok titkos szigete

Nagyon izgalmas könyv. Ismeretterjesztő akar lenni, ehhez képest eléggé elhajlik a tudományosság felé, amitől néhol nehéz volt olvasni, de engem nem zavart. Sőt. Nem vagyok matekos, de ez után a könyv után mindenáron meg kellett tanulnom aranymetszéssel ötszöget szerkeszteni.  Ezt 2014. április…

Tovább

Régmúlt idők mindennapi élete (Letűnt civilizációk)

Amikor megláttam, hogy Reader's Digest, kicsit húztam a számat. Aztán megnéztem a tartalmát, ígéretesnek tűnt. Aztán akciós lett az antikváriumban, úgyhogy megvettem. Életem egyik legszerencsésebb döntése volt. Pontosan azt adja, amit ígér: sok-sok érdekességet a régmúlt korok mindennapi életéről,…

Tovább

Jiří Marek: Bűnözők panoptikuma

Ha valaki már az összes Agatha Christie-t és Conan Doyle-t kétszer végigolvasta, aztán még Chestertont is, és nem talál több igazán jól megírt klasszikus krimit – akkor az az ember őszintén hálás lesz Jiří Mareknek, hogy ugyanezt a színvonalat tudja nyújtani, méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem…

Tovább

Méltatlanul elfeledve (Zsigray Julianna: Féltékenység)

Méltatlanul elfeledett könyv. A családi példányunk legalább hatvanéves, már a harmadik nemzedéket szolgálja. Azóta nem láttam új kiadását. De tessék csak másnak is előszedni és leporolni! A címe szerelmes regényt sugall, pedig nem az. Nemcsak az. Hiszen a féltékenységnek nemcsak egy fajtája…

Tovább

Leslie L. Lawrence: A karvaly árnyékában

Krimi a klasszikus fajtából, izgalmas, szórakoztató, jó sok titokzatos és kusza nyommal, amelyek megfelelő időben kapnak jelentést, aztán megfelelő mennyiségű feszültséggel meg humorral. A szereplőkhöz éppen csak annyi sablont használt az író, amennyi a műfajhoz kötelező. Nagy munka lehetett…

Tovább

A légiós regények prototípusa (P. C. Wren: A Kék Csillag)

Nagyon kíváncsi voltam erre a regényre. Ez teremtette meg a légiós regény műfaját, vagyis e nélkül a regény nélkül sose jött volna létre se Az elátkozott part, se A három testőr Afrikában, se a… se a… Szóval már csak hálaérzetből is megérdemli. Rejtő Jenő persze nagyon magasra tette a mércét, hozzá…

Tovább

Legyen mítoszi, legyen hétköznapi, de ne legyen ijesztő! (Jókai Mór: Az arany ember)

2017. november 2. Újraolvasás vége. Hogy hányadik, már régen nem számolom. Igen, tudom, sokaknak mumusa. Éppen ezért mindenekelőtt szóljon ez az értékelés arról, hogy mitől és hogyan lehet ez a regény – kevésbé ijesztő. No meg hogy hogyan lehet az olvasás másféle. Mert olvasni bizony nemcsak…

Tovább

Jókai Mór: Fekete gyémántok

Tinédzser korom kedvenc könyve volt. Emlékszem, mennyire élveztem még az őskor leírását is, még a delej-ország leírását is, és olyan gépeket akartam szerkeszteni, amilyeneket Berend Iván. (Hogy a magánéletében hogy lehet ennyire mulya egy ilyen okos ember, azt akkor még nem értettem. Azóta…

Tovább
süti beállítások módosítása