Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Miben különbözöm egy siketvaktól? (Helen Keller: Csöndes sötét világom)

2020. február 12. - Timár_Krisztina

Helen Kellerről, a siketvakról, aki egyetemet végzett, Ráth-Végh István valamelyik könyvében olvastam először. Aztán láttam az 1962-es, zseniális filmet (kb. ötször), aztán alaposabban is utánanéztem az életének és munkásságának, és közben bőven volt időm, hogy megtanuljam végtelenül tisztelni őt is…

Tovább

Pedro Calderón de la Barca: A világ nagy színháza / El gran teatro del mundo – A kereszt imádása / La Devoción de la Cruz

Spanyolul nem tudok, de attól még örülök neki, ha spanyol-magyar kétnyelvű klasszikust olvashatok. Jó az, ha motiválva érzem magam a nyelvtanulásra, még akkor is, ha utána mégse szaladok spanyolórára.  Az élményről annyit, hogy puszta kíváncsiságból kezdtem spanyol barokk drámákat olvasni (nehogy…

Tovább

Keserűség – derűsen (Diego Hurtado de Mendoza: Lazarillo de Tormes élete, jó sora és viszontagságai)

No, ez gyors volt. De legalább nem lesz megerőltető újraolvasni (sem).  Az a fajta reneszánsz komédia, amelyen a maga korában sokkal harsányabban szórakoztak, mint manapság. Ma nehéz lenne hangosan nevetni rajta – de méltányolni, azt annál inkább lehet! Örömet okoz az olvasása, ha csak befelé…

Tovább

Kisember-történelem (Ivo Andrić: Híd a Drinán)

Nagyon szép, nagyon jó, nagyon megérdemelte a Nobel-díjat, valahogy mégse találta meg az utat hozzám. Vagy én őhozzá. Pedig pont az ilyenfajta történelmi regényt szeretem igazán: ezt a kisember-történelmet, ráérősen mesélve, anekdotákkal tele. A fülszöveg alapján választottam, és a könyv…

Tovább

Az ókor szórakoztató irodalmáról (Pataricza Dóra: Kísértethistóriák és egyéb csodák)

Nagyon érdekes, nagyon alapos munka, és amennyire meg tudom ítélni, hiánypótló. Nem tudom, hányan foglalkoznak Magyarországon a szerzőn kívül ókori szórakoztató irodalommal, de (emlékezvén a Rejtő Jenő-tanulmányaim megírása során szerzett tapasztalataimra) gyanítom, hogy nem túl sokan. Ajánlom…

Tovább

Megkeseredett meselogika (Kazys Saja: A szőttes)

Második találkozásom a litván irodalommal. Másodszor se bántam meg. Pedig aj, de fura könyv ez, alig lehet mit kezdeni vele. Megy, mendegél, folyik, folydogál vidáman a népmese útján/medrében, aztán hirtelen kanyarodik egyet, az olvasó meg csak pislog, hogy most akkor hol vagyunk. Hát ott, ahol…

Tovább

Magatokon röhögtök (L'ubomír Feldek: Szomorú komédiák)

Igazából sose voltam különösebben szoros barátságban az abszurd drámával, bár akadnak kivételek, de az leginkább olyankor szokott előfordulni, ha színházban látom őket. Ezekre az értékelések miatt lettem mégis kíváncsi.  A három darab közül az első aranyos, de valahogy nem jött be nekem. Viszont…

Tovább

Marionettszínház, sárban és mocsokban (Miroslav Krleža: Az ész határán)

Ez nem regény, ez marionettszínház. Szeretem a groteszket, de nem akkor, ha ilyen otromba, dróton rángatott, tátogó piros szájú fabábukkal van tele. Még akkor se, ha amúgy a könyv TÉNYLEG nagyon jól meg van írva. Mégse bántam meg, hogy elolvastam. Azt tanultam, hogy ha egy szöveget nagyon, de…

Tovább

Albánia. Kafkai hivatal az Ottomán Egyesült Államokban (Ismail Kadare: Az Álmok Palotája)

Ez nagyon gyors olvasmány volt. Valami három-négy óra alatt vége lett. De most nem azért, mert túl akartam rajta esni. Sőt. Olvastam, míg megfőtt a rizs, míg bekapcsolt a számítógép, míg megettem a kakaós csigát. A helyszín az Ottomán Birodalom egy meg nem nevezett nagyvárosa, de van egy olyan…

Tovább

Mese és ballada (Panait Istrati: Kyra Kyralina / Pusztai bogáncsok)

Két kisregény: mesék felnőtteknek. (Közülük is csak az erős idegzetűeknek.) Mesék a szó legősibb értelmében. A Kyra Kyralina a „mesébbik” a kettő közül: egy fiú veszélyes és szomorú bolyongásáról szól. „Túlcsordul”. A boldogság csak szilaj és szenvedélyes lehet, a szenvedés csak kegyetlen és…

Tovább
süti beállítások módosítása