Két kisregény: mesék felnőtteknek. (Közülük is csak az erős idegzetűeknek.) Mesék a szó legősibb értelmében.

A Kyra Kyralina a „mesébbik” a kettő közül: egy fiú veszélyes és szomorú bolyongásáról szól. „Túlcsordul”. A boldogság csak szilaj és szenvedélyes lehet, a szenvedés csak kegyetlen és embertelen, a vágyakozás csak mérték nélküli. Néha már éppen ezért éreztem túl soknak a regényt. (A főszereplő végtelen naivitását pedig egy darabig tökéletesen el tudtam fogadni, de kb. a felén túl már nagyon idegesített.)

A Pusztai bogáncsok tetszett jobban. Igaz, az kevésbé mese, inkább ballada. Tömörebb is, keményebb is, szebb is. Az eleje Fekete Istvánra emlékeztet, csak szomorúbb és hidegebb; később Móricz Zsigmond Árvácskája jutott eszembe (mármint a regény, nem a főszereplő kislány). A szereplők meseiek/balladaiak: egy-két vonással ábrázolva, a gazdagok gonoszok, a szegények jók. Ez szélsőségesség azért főleg a vége felé nagyon zavart, de a regény egyébként annyira szép, hogy ezt a hibáját minden további nélkül meg tudtam bocsátani neki.

Ezt 2014. június 22-én írtam. 

Pontszám: 10/8