Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Mi teszi emberré az embert? (Terry Pratchett: Thief of Time)

2024. május 19. - Timár_Krisztina

A magyar fordítás címe: Időtolvaj. Bárdos Páltól szokták idézni, hogy „Egy Rejtő-regénynek mindig lehet tudni előre a végét, de egy Rejtő-mondatnak – soha”. Na, pont ugyanez járt a fejemben ezt a Pratchettet olvasva. Kevés olyan szereplőt tudnék mondani, aki sorsának a végkifejlete meglepetésként…

Tovább

A trickster-lovag (Dashiel Hammett: The Glass Key)

A magyar fordítás címe: Az üvegkulcs. Díjat is neveztek el róla, krimiírók kapják. Amúgy gyakorlatilag minden fontosabb benne a krimiszálnál, és ha ezt előre tudja az olvasó, lehet, hogy még tetszeni is fog neki. Én magam is meglepődtem rajta, hogy bejött nekem. Könyvklubra olvastam, egyébként…

Tovább

Pygmalion kanyarban előzi az avantgárdot (Honoré de Balzac: Le ​Chef-d'oeuvre inconnu)

A magyar fordítás címe: Az ismeretlen remekmű.  Nagyon szép, nagyon ijesztő, pont, mint amilyen a híre. Továbbá éppen olyan tömény, mint amilyen rövid. Ha valaki arra számít, hogy majd ezen keresztül ismerkedik meg Balzac életművével, akár francia nyelven, inkább válasszon hosszabbat. A hangoskönyv…

Tovább

Csakis Rejtő-fanatikusoknak (Ponson du Terrail: Rocambole I.)

A sorozat első kötetének címe: L'Héritage mystérieux; a magyar fordításé: A rejtélyes örökség. Furcsa kerülő úton tudtam meg, hogy Rejtő Jenő regényei mennyit köszönhetnek Pierre Alexis Ponson du Terrail Rocambole-sorozatának. Egy kortárs francia fantasy olvasása közben jöttem rá, amelynek írója…

Tovább

Elfelejtve és újjászületve (Allen Raine: Queen of the Rushes)

Amilyen ismeretlen szöveg, olyan érdekes. Klasszikus romantikus bestseller, érzékenyen és ügyesen megrajzolt szereplőkkel és emberi viszonyokkal, emlékezetes háttérrel (ami a tájat és a történelmi helyzetet illeti), és meglehetősen kiszámíthatatlan cselekménnyel. Szakmai (fordítói) érdeklődésből…

Tovább

Ami a Gulliverből kimaradt (Szathmári Sándor: Kazohinia)

Klasszikus magyar disztópia a harmincas évekből. Mondhatnám, fura, hogy alig ismeri valaki, ha nem láttam volna az általam olvasott kiadásban a hetvenes évekbeli utószót. Nagyon csúnyán találva érezhette magát az a rendszer, mert az utószó nagyon körültekintően igyekszik magyarázni a bizonyítványt.…

Tovább

Mihez kezdjünk a történelemmel? (Frank Herbert: Heretics of Dune)

Ellenérzésekkel kezdtem annak idején olvasni a Dűne folytatásait, mondván, hogy az első részt úgyse érik utol. Mivel a második részben kellemesen csalódtam (bár a kiindulópontomat nem cáfolta), utóbb már merészebben folytattam a sorozatot. A második trilógia első része aztán messze felülmúlta…

Tovább

Hogy lássák egymást az emberek (L. Ritók Nóra: Kettészakadt világ)

Nehéz a dolga a kritikusnak, ha ennyire egyedi hangról akar írni. A Kettészakadt világ többféle kulturális hagyományba is illeszkedik ugyan, mégsem kategorizálható. Nem is dolga, hogy az legyen. A róla való beszédet azonban megkönnyíti (illetve könnyítené) a háttér fölismerése, márpedig beszélni…

Tovább

A könyv cselekedetté válik (Féja Géza: Viharsarok)

Nehéz erről a könyvről írni, személyes érintettség okán. Az én családom is erről a területről származik, része az identitásomnak. Másfelől önkéntelenül összehasonlítja az ember az akkori viszonyokat a maiakkal, és ez (is) elég fájdalmas élmény, szintén személyessé teszi az olvasást.  Tudományos…

Tovább

A három testőr Ambremerben (Pierre Pevel: L'Élixir d'oubli)

Hamarosan jön magyarul, úgyhogy az is olvassa a bejegyzést, aki nem tud franciául. A Les Enchantements d'Ambremer második része. Számomra alatta marad az elsőnek, de ez NEM a regény hibája. Igazából nem is hiba.  A regényvilág ugyanaz, mint a Les Enchantements d'Ambremerben: alternatív történelmi…

Tovább
süti beállítások módosítása