Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Közismert történet izgalmas és kevésbé izgalmas tálalásban (Valerio Massimo Manfredi: Egy álom gyermeke)

2020. február 23. - Timár_Krisztina

Először mondom, ami a legjobb a regényben: 1. hosszúsága ellenére rendkívül haladós és könnyen olvasható, 2. történész-régész írta, aki nagyon alaposan, nem egy esetben személyesen nézett utána a háttérnek – konkrétan az ásót a kezébe fogta hozzá –, úgyhogy amit az eseményekről, városokról,…

Tovább

Modern lélektani regény az ókorból (Q. Curtius Rufus: A makedón Nagy Sándor története)

Sok mindent gondoltam, amikor ebbe a könyvbe belekezdtem, de hogy egy ókori életrajz ilyen frissen érdekes tudjon lenni… hát azt nem. Főleg úgy, hogy a bizonyos történelmi személyiségről (népszerű nevén: Sanyi) már azért elég sok mindent összeolvastam. Ennek ellenére még újat is tudott mondani a…

Tovább

Egy lélek önfelnevelése és Lettország történelme (Anna Brigadere: The Annele Trilogy)

Miért lenne fontos, hogy legyen magyar Annele?Azt mondják (kutya legyek, ha tudom, kitől hallottam), egy könyvet akkor kell lefordítani egy másik nyelvre, ha a másik nyelven olyan könyv még nincsen. Hát van-e nekünk ilyen könyvünk? A lettek egyik legnagyobb klasszikusa,* a XIX. századi Lettország…

Tovább

Félig igaz, félig fikció, fenékig keserű (Szabó Magda: Für Elise)

Nekem ez, vagyis a bejegyzés címe fog eszembe jutni még évek múlva is erről a regényről. Az eleje nagyon tetszett, a felénél viszont majdnem félbehagytam, mert rosszul lettem. Aztán mégiscsak végigolvastam, futottak a sorok, de a regény elejének a hangulata nem tért vissza. Nem azt mondom, hogy nem…

Tovább

Winnetou és Old Shatterhand a tajgán (V. K. Arszenyev: Derszu Uzala)

Ezt bizony az indiános-vernés korszakomban kellett volna (először) olvasni. Akkor már kívülről tudnám. Ennek hiánya most igen komoly terhet jelent nekem, de nem kezdem elölről, most túl sok érdekes könyv van körülöttem, meg különben is, ahhoz a rövidítetlen kiadás kéne. A fene gondolta, hogy ebből…

Tovább

Irgalom a szerencsétleneknek (F. M. Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából)

Szerettem volna jobban szeretni ezt a könyvet, de így sem bántam meg, hogy elolvastam. Az alapművek közé tartozik, az biztos. De nem könnyű olvasni, az is biztos. Még nekem se. És nem azért, mert egy kegyetlen szibériai büntetőtelepen játszódik, és egy elítélt nézőpontjából látjuk „a holtak…

Tovább

Vetőkrumpli és varrógép (Carrie Young: Nothing to Do but Stay)

Az alcím meg a fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy Carrie Young a XX. századi Laura Ingalls Wilder. Ehhez képest a családja egész történetét összesűríti az első (igaz, hogy a regény harmadát kitevő) fejezetbe. Utána pedig önálló kis elbeszélések következnek: aranyos anekdoták egy norvég-amerikai…

Tovább

Hamupipőke Tibetben (Jang Ercsö Namu: Búcsú Tóanyánktól)

Néprajzi érdeklődésből kezdtem olvasni ezt a könyvet. A háttér érdekelt, nem a történet, arra pedig nem is számítottam, hogy a stílust méltányolni fogom. Nagyszerű énekesnők nem feltétlenül nagyszerű írók is egyben. Ennek ellenére találtam benne az érdekes háttéren kívül fordulatos cselekményt és…

Tovább

Miben különbözöm egy siketvaktól? (Helen Keller: Csöndes sötét világom)

Helen Kellerről, a siketvakról, aki egyetemet végzett, Ráth-Végh István valamelyik könyvében olvastam először. Aztán láttam az 1962-es, zseniális filmet (kb. ötször), aztán alaposabban is utánanéztem az életének és munkásságának, és közben bőven volt időm, hogy megtanuljam végtelenül tisztelni őt is…

Tovább

A magyar vásári komédia hugrabugos mestere (Kemény Henrik: Életem a bábjáték bölcsőtől a sírig)

Várkonyi Nándor Varázstudomány című művéről azt írtam, hogy Várkonyi egészen biztosan a Roxfortban (vagy kelet-európai megfelelőjében) tanulta a mágiát, éspedig hollóhátasként. Na, Kemény Henrik meg tuti hugrabugos volt. :) Ennyi törődést, figyelmet, gondosságot, gyengédséget, amivel ez az ember a…

Tovább
süti beállítások módosítása