Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Felforgatások és jótettek (Zalka Csenge Virág: Törpeszarvas és a déli álom)

2021. október 25. - Timár_Krisztina

zalka_torpeszarvas.jpgMit csinál a trickster? Ravaszkodik, lázad, szabályokat von kétségbe, amivel tönkreteszi saját magát vagy másokat, de az is lehet, hogy újraalkotja a világot. Hazudik és igazat mond, határokat nyit meg, belakja a senki földjét. Közben pedig gyermekvédelmi gondoskodásban élőknek segít fennmaradni. Legalábbis ami Zalka Csenge Virág legújabb mesekönyvének sok-sok tricksterszereplőjét illeti.

Zalka Csenge legújabb mesekönyvéről írtam kritikát a KULTerre. A teljes szöveget jogi okból nem másolhatom ide, de a link odavezet. 

Klasszikus magyar thriller (Petőfi Sándor: A hóhér kötele)

petofi_hoh.jpgVan annak egy „fílingje”, ha az ember elmondhatja magáról, hogy „Petőfi-thrillert olvastam, mér, te nem?” 

Mondtak már nekem olyat is, hogy azért olvassam el, hogy ha felszállok egy zsúfolt buszra, elmondhassam, hogy olvastam egy könyvet, amit az egész buszon rajtam kívül senki. Ez persze önmagában nem motivált volna (A hóhér kötele nélkül is több rendben elmondhatom ugyanezt, csak tessenek itt oldalt rákattintani a „világolvasás” címkére), de azért egy idő után csak hatott a magyar szakos becsület, meg a másoktól hallott pozitív visszajelzések.

(Igazából azt nem értem, miért nem kellett nekem ebből annak idején vizsgázni. Bezzeg abból a szörnyű Bácsmegyeyből kellett. Petőfi egyik kedvenc regénye volt. Azt' így fogjak hozzá ahhoz, amit ő írt.)

Pedig nem kellett volna tőle fáznom.

Tovább

Szingapúr. Apák, leányok, rókaszellemek (Lydia Kwa: Oracle Bone)

kwa_oracle.jpgSzínvonalas, tartalmas szórakozás. Lydia Kwa úgy ír kalandregényt, ahogyan én szeretem. 

Ami a szingapúri szerzőket illeti, nincsenek elkényeztetve a világolvasók. Ő is csak félig az, mármint hogy ott született, ott nőtt fel (bár ma már Kanadában él), és nyilvánvalóan távol-keleti felmenői vannak – de ennyi éppen elég volt nekem. Még akkor is, ha sajnos pont Szingapúrról semmi nem derül ki a regényből. (Legfeljebb átvitt értelemben, a jelenségről, amelyet képvisel.*) Cserébe bővelkedik kínai mítoszokban, művészetben, filozófiában és mágiában, háttérben a kora középkorral, a regény végén csinos forráslistával.

Bár az utószó kijelenti, hogy inkább fikció ez, mint történelmi regény, én hajlamos vagyok hitelesnek tekinteni a hátteret. Lehet, hogy az adott történelmi alak nem pont olyan jellemvonásokkal bírt, és jó eséllyel nem mágikus segítséggel tört egyeduralomra, de létezett, akkor létezett, azoknak a személyeknek a társaságában létezett, továbbá ugyanabban az időben úgy nézett ki Csangan (Chang'an),** ott volt a piac, és olyan foglalkozású emberek jártak oda. Sőt, ami a mágiát (és mitológiát) illeti, éppenséggel olyan lényekben hittek a kora középkori Kínában. Az alapötletet szolgáltató klasszikus novellát én is ismerem, ebből a kötetből való. 

Tovább

Évezredes szövegekkel – rólunk (Katasztrófaturizmus a múltba!)

img_20210908_181649.jpg

Globális felmelegedés, olvad a sarki jég, útjukat vesztik az áramlatok – hát csoda, ha az ember belekezd a Gilgames-eposzba meg az Átváltozásokba? Különösen, ha művészi előadásban hallgathatja meg őket, és még az értelmezésükhöz is segítséget kap. 

Négynapos fesztivállal ünnepelte az ELTE Bölcsészettudományi Kara azt, hogy oktatók és hallgatók ismét jelen lehetnek az egyetem épületeiben. A Trefort-kert Offline fesztivál elnevezésű rendezvénysorozat részeként láthattuk 2021. szeptember 8-án este a Katasztrófaturizmus a múltba! című beavató előadást is, amelyre az Ókortudományi Intézet oktatói – Zólyomi Gábor, Buzási Gábor, Bárány István és Rung Ádám – több ezer éves, ám nagyon is aktuális szövegeket választottak ki. A közönség Hegedűs D. Géza színművész előadásában hallgathatta meg a művek részleteit.

Én pedig az előadásról írt tudósítással debütálok a KULTeren (a teljes szöveget jogi okból nem másolhatom ide, de a link odavezet):

Spontán túra a Pál utcaiak nyomában

molnar_pal_2.jpgEzt a jó meleg szombatot direkt arra találták ki, hogy kiránduljon az ember. Például spontán túrát tegyen a Józsefvárosban. Kedves budapesti barátnőm és én először csak a Práter utcai szobrot akartuk megnézni, aztán… végigjártuk A Pál utcai fiúk helyszíneit. És rengeteget gyalogoltunk, mivel nem fértünk fel a metrópótlóra.

Tovább

Ismeretlen ismerősök felé vezető híd (Zalka Csenge Virág: A Varjúherceg)

varju_herceg.pngA Piros Ribizli és a Kék Ribizli után most a Bajszos Ribizli is megérkezett! :)

Most látszik igazán a koncepció, amely a három népmese-gyűjteményt egyetlen egységbe rendezi. Lehet mondani, hogy voltaképp egyetlen mesekönyvet kaptunk három részben.

Az első könyv saját népmesekincsünk ismeretlen vagy alig ismert darabjait szedi sorra, a nyelvterület minden részéről. A második a világ sok-sok más népének meséi közül válogat. A harmadik pedig – hidat ver a kettő közé. Bemutatja azokat a szövegeket, amelyekben megtalálható egy-egy gyerekkorunk óta jól ismert mintázat; új szereplőkkel, újfajta varázstárgyakkal, megváltozott viszonyokkal, ebből következően meglepő cselekményfordulatokkal.

Tovább

Kitörni Sesztalov árnyékából (Szvetlana Gyiniszlamova: Vízcsepp)

gyiniszlamova.jpgAz a tíz pont pediglen így jött ki:

Az, hogy egy anyanyelvén író manysi (régebbi nevén vogul) költő verseit kétnyelvű kiadásban megjelentetik Magyarországon, a szerző illusztrációival, valamint a végén szójegyzékkel, manysiul tudók nyersfordításai alapján készült műfordításban, az önmagában legalább húsz pont a tízből.
Az, hogy a versek nagy része népköltészeti ihletésű, plusz két pont, mert azt szeretem.
Az, hogy a többi vers vallomásos vagy didaktikus, jól leviszi a pontszámot, mert azt nem szeretem. Vállalom.
A fordítói módszer meg még tovább. Azt is vállalom. Elfogadom, hogy ez érvényes fordítói stílus, csak nekem nem tetszik.

Azt hiszem, az összes manysi költő legfőbb problémája lehet (már a kisebbségi helyzetből következő problémákon túl), hogy hogy törjön ki Juvan Sesztalov árnyékából. Szvetlana Gyiniszlamovának meg főleg, mivel ő pont Sesztalovból írta a disszertációját. Az, hogy ő is népköltészeti alapokon alkot, ahogy a példaképe, de másképpen, már önmagában dicsérni való teljesítmény.

Tovább

Kísérlet egy ősi nyelv megfejtésére, betűk nélkül (Marija Gimbutas: The Language of the Goddess)

covers_480101.jpgPont ilyenek miatt akartam régész lenni gyerekkoromban. Kár, hogy akkor nem ismerhettem, mert az életmű egyetlen darabját se fordították le magyarra, pedig magyarországi leletek alapján is dolgozott.* 

Szóval itt látható Marija Gimbutas litván származású amerikai régészprofesszor életművének grandiózus összefoglalása. (Pontosabban az összefoglalásként írt kötetek közül az első.) Mindent, de tényleg mindent összeszed benne, amit csak addigi hosszú életében kiásott a föld alól, amit kollégák munkájában vagy múzeumokban látott, amiről csak egyetlen fényképe/adata is volt, szóval az égegyvilágon mindent – és mint a puzzle darabjait, egyenként szépen beleilleszti őket egyetlen rendszerbe. Egy őskori nyelvbe, amelyet úgy kellett megfejtenie, hogy írásbelisége nem volt. Hiszen attól őskori. Na, ezt csinálja utána Champollion. 

Mégis mit lehet így megfejteni? 

Motívumokat. 

Tovább

A Scsukin Dvor meg az ablak Európára

5fa21cd9e0d2531a2f1dfdffbab46f70_xl.jpg

Gogolt olvasok. 

Az arckép című kisregényének első mondata így hangzik: „Sehol sem szokott megállni annyi ember, mint a Scsukin Dvor-i képesbolt előtt.”

Mivel nagyon nem mindegy, hol játszódik a történet, viszont a beavatatlan olvasónak biztosan nem tűnik fel kapásból, úgy döntöttem, írok róla.

Tovább

Szamarat Cselezüstnek, avagy a szerző anyaggyűjtés közben

img_20210812_180029.jpgTudtátok, hogy a szamár csak akkor makacs, ha bántják? Hogy árad belőle a nyugalom, hogy megérti és szereti az embert? Hogy úgy veszi el a kézből az almát, hogy a kézhez hozzá se ér, és úgy hízeleg, mint a macska? 

Nagyon sok mindennek utánanéztem már, amire A látszat mestereinek második részéhez szükségem van. Annak nagy részét már bele is dolgoztam szépen az elkészült fejezetekbe. Kerestem és találtam hadtörténeti, régészeti, néprajzi, mitológiai anyagokat, ami mind segítségemre volt így vagy úgy. Itt mesélek például arról, hogyan jutottam túl egy szereplőalkotási válságon, itt meg arról, mi mindenre jó egy barokk allegória. 

Most pedig egy egészen különleges forrásról fogok mesélni. Arról, hogyan tudtam meg, milyen szerepeket szánhatok a továbbiakban annak a fehér csacsinak, aki A látszat mestereiben éppen csak egy pillanatra bukkan fel, de a második részben igen fontos lesz az egyik főszereplő, Cselezüst számára. 

Tovább
süti beállítások módosítása