A keresztény misztika egyik alapműve, a világ egyik legjózanabb gondolkodójától. 

Kerülgetem egy ideje Avilai Szent Teréz életművét, de valamiért mindig tartottam tőle. Nem kellett volna. Komolyan sajnálom, hogy nem olvastam tőle korábban. Nemcsak vallásos embereknek ajánlom, és nemcsak katolikusoknak. Iszonyú sokat tudott ez a nő az emberi lélek működéséről, simán elmehetett volna pszichológusnak. Sőt, szerintem a modern pszichológia egynémely módszerei az ő életművéből indulnak ki.

Könnyen, gyorsan olvasható a szöveg, pedig én a régi fordításhoz fértem hozzá, az új biztos még jobb lett.* Ahol kell, nagyon szigorú, ahol kell, szelíd és megengedő. Előfordul, hogy zavaros – nagyon megharcol a nyelvvel szegény, ezt el is ismeri –, de mindig kikeveredik belőle valahogy, és következetes marad. Gyorsan olvasható, mondom, de nem biztos, hogy érdemes gyorsan olvasni, főleg, amíg nincs az ember hozzászokva a misztikus szövegek nyelvhasználatához. Mondjuk, nem hosszú szöveg, újraolvasásbarát. Arra készült, hogy nyugodtan végiggondolják.

Várkonyi Varázstudománya (itt írtam róla) hívta fel rá a figyelmemet, és nem győzök eléggé örülni neki. Teljesen igazat is adok neki abban, ahogyan Szent Terézt jellemzi: nagyon mély lelki életet élő személyként, aki rendkívül földhözragadt, és sok mindene van, de fantáziája, az nincs. És pont ezért jó. Mert így, hogy nem szakad el a földtől, és állandóan azzal van elfoglalva, hogy mi nem számít misztikus élménynek, sokkal hitelesebb, amikor tényleg a misztikus élményről és az ahhoz vezető útról beszél. Nem győzi ismételgetni, hogy 1. ha valaki hangokat hall meg fényeket lát (ami egyébként Szent Terézzel nem fordult elő), az mindenekelőtt gondolja végig, mennyit evett és aludt mostanában (gyógyszerszedést csak azért nem ajánl, mert az akkor még nem volt), kicsit lazítson a kötelezettségein, keressen magának tapasztalt és rendes gyóntatót (azaz tanácsadót) meg ilyenek, és majd aztán lehet beszélgetni Istenről, 2. Istenhez nemcsak ezek a különleges (misztikus) kegyelmek visznek közelebb, hanem az ember saját érdemei, jó cselekedetei is szolgálhatják ugyanazt a célt (mondom, hogy katolikusoknak is ajánlható szöveg), 3. önmagában a misztikus élmény nem jelenti azt, hogy valaki jobb keresztény másoknál, szóval ha valakinek nincs, ne érezze magát emiatt rosszul, sőt. Ja, és 4. aki a legnagyobb misztikus élményben részesül, az kell, hogy teljesítse a földi kötelezettségeit a legjobban. Vagyis a padlót attól még felmoshatja.

Hát szóval a Bernini jól ismert barokk szobra, amely Szent Teréz elragadtatását ábrázolja, az nem a Szent Teréz elragadtatását ábrázolja, hanem Bernininek (vagy inkább a megrendelőinek) a személyes elképzelését a misztikus elragadtatásról. Szép szobor, jó műalkotás, szeretem, de pont ehhez a nőhöz összesen kb. annyi köze van, hogy ő is beszél a könyvében nyílról. Úgyhogy juszt se másolom be ide, keressen rá, akit érdekel.

Azoknak, akik vallástörténettel foglalkoznak, és szeretnének a keresztény misztikáról tájékozódni, de nem szeretnének elragadtatott, nehezen követhető, bonyolult szimbolikájú szövegeket olvasni, szintén ajánlom. A mű első fele az önismeretre koncentrál, persze értékrendjének megfelelően állandóan hangsúlyozva, hogy az ember önmagában semmi, közben pedig máig érvényes, abszolút racionális megfigyeléseket téve. A második fele sem feledkezik meg a racionalitásról, és ez különösen tetszik nekem, mert ez a szövegrész már kimondottan misztikus élményeket taglal. Itt lesz igazán szép a szöveg: Szent Teréz kevesebbet küszködik a megfogalmazással, hiszen közben megszerezte a szükséges gyakorlatot. A bizonyos várkastélyon kívül újfajta költői képeket nem is talál ki (mondom, hogy semmi fantáziája nincs, de ezt egyáltalán nem elítélően mondom, hiszen nincs is rá szüksége), ismert metaforákat, hasonlatokat, allegóriákat variál, eleinte gyakori képzavarokkal, a szöveg második felében már látható rutinnal. Nem győzi alázatosan mondogatni, hogy munkáját engedelmességből végzi, hogy mindenben aláveti magát a feljebbvalóinak – kivéve, amikor nem. Mert amikor meggyőződéssel vallja, hogy neki van igaza, akkor ahhoz alázatosan is ragaszkodik, és ezt egy idő után a szűkebb, majd a tágabb környezete is elfogadja.

Amint a mellékelt ábra is mutatja. 

A következő, amit tőle elolvasok, az önéletrajza lesz. 

FRISSÍTÉS: Itt írtam az önéletrajzáról.

---- ---- ---- ----

Kettő megjegyzés.
1. Tényleg inkább az új fordítást érdemes olvasni. Az Önéletrajzot olvasva már kezdem sejteni, miért tartották pontatlannak a régit. Szeghy Ernő fordítása azért könnyű olvasmány (szerintem), mert (persze a legjobb szándékkal, de mégiscsak) egyszerűsít.
2. Elfelejtettem mondani, hogy a negyvenes években írt bevezetőt/előszót csak éppen végigfutottam – és az pont elég is volt.

* A régi ingyen letölthető a Pázmány Egyetem weboldaláról, némi bájos nosztalgia kíséretében. Még ilyenek vannak a dokumentumban, hogy gépeljük be a C:\\-vel kezdődő parancsot... :)

Ezt 2017. december 26-án írtam. 

Pontszám: 10/10