Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Nem hazudik: valótlankodik (Garaczi László: Pompásan buszozunk!)

2020. február 23. - Timár_Krisztina

No, ez is harmadik olvasásra ment fel tíz pontra. Igaz, régebben se maradt el sokkal a maximumtól.*Az első olvasásról semmilyen emlékem nincs, igaz, kötelező volt, és ami rosszabb: negyedéves szigorlati dömping része.** Másodikra már tetszett, jól meg is lepődtem, mert egyrészt valamiért már a címe…

Tovább

Beteljesületlen ígéretek és be nem járt ösvények (P. H. Fawcett: A Mato Grosso titka)

…avagy mire jó az influenza?Mikor az ember enni-aludni se tud a láztól meg az orrfújástól, dolgozásról nem is beszélve, legalább ezt a régen maga után vonszolt könyvet fejezze be. Mármint amikor éppen lát. Mert az influenza, az olyan, hogy időnként még a látást is elveszi.Amúgy nem vonszoltam volna…

Tovább

Egy halom barokk klisé (Miguel de Cervantes: Ferrara hercege)

Don Quijote for ever, míg a világ áll, meg még azon is túl, könyvben, filmen, színpadon! Na de ami ezeket az elbeszéléseket illeti, hát…A borítón jót röhögtem, visszahozta a gyerekkoromat, amikor pont ilyen bombasztikus címlapokkal kezdték újranyomni a hatvan-hetvenéves fordításokat változtatás…

Tovább

Portugália. Groteszk-romantikus útleírás-játék (Almeida Garrett: Utazás szülőföldemen)

Reklám: A portugál romantika kimagasló alakjának legjelentősebb műve.(Enyhe bűntudat: életemben nem hallottam róla; igaz, sose a portugál irodalmi műveltségemről voltam híres. Konkrétan egy portugál könyvet olvastam életemben, az se biztos, hogy az volt.)Első benyomás: Mi ez a marhaság?!Második…

Tovább

Hajtsd a tenyeredbe a fejed, és ne szólj semmit (Kertész Imre: Sorstalanság)

Újraolvasás vége.Büszkén elmondhatom, hogy ezt a könyvet már az előtt elolvastam, hogy megkapta volna a Nobel-díjat. Némiképp levon az érdememből, hogy próbáltam volna nem elolvasni, fel volt adva. Elég nehéz mit kezdeni ezzel a könyvvel, elismerem. Nem könnyű olvasmány, nincs is annak szánva.…

Tovább

Romantika kori posztmodern trollkodás (Alekszandr Szergejevics Puskin: Anyegin)

Újraolvasás vége.Üdvözlet mindazoknak, akik vallják, hogy a romantika kora még nem ért véget. Amikor ilyeneket olvasok, nekem is hasonló érzésem van.* Mert hogy ez a Puskin pont úgy trollkodik, ahogy a posztmodernek szoktak, az biztos. Illetve a posztmodernek úgy, mint Puskin. A magukat…

Tovább

Népszokások, életképek, elmélkedések (Božena Němcová: Falu a Sumavában)

Érdekes, színes kis néprajzi-népnevelő munka, kár volt cselekményt kanyarítani köré…Olvastam én már Němcovától, a csehek szeretett klasszikusától, a Nagyanyót kötelező olvasmánynak adták fel egyetemista koromban, és cseppet se bántam.* Ez ahhoz képest sajnos leginkább ujjgyakorlatnak nevezhető,…

Tovább

Klasszikus borzongatás, de tényleg (21 rémes történet)

Nagyon jó válogatás, hiánypótló volt a maga idejében, és mostanra se vesztett a fényéből. A szerkesztő és a fordítók előtt kalapot le! A cél nyilvánvalóan az volt, hogy bemutassák az angol nyelvű országok klasszikus és (akkor) modern szórakoztató irodalmát, minél sokszínűbben, minél többféle…

Tovább

Vegytiszta kalandregény, pofátlanul szerencsés főhőssel (Robert Louis Stevenson: Treasure Island)

Újraolvasás vége.Nem magamtól fogtam hozzá, de azért nem ríttam olvasás közben a kétségbeeséstől. Kiskamaszként olvastam utoljára, persze magyarul,* és jelentem: aki azt állítja, hogy felnőttként is jólesik, annak igaza van.Az a bizonyos vegytiszta kalandregény, avagy semmi más, csak kincses térkép,…

Tovább

Lillabullero

avagy hogyan énekeljük ki ellenfelünket a csatatérről

A Tristram Shandy egyetlen szerethető egyik szereplője, „my uncle Toby” valahányszor valami jó nagy marhaságot hall, amelyről van ugyan véleménye, de szelíd és udvarias lélek létére nem szeretné elmondani, elkezdi fütyülni a „Lillabullero” dallamát.Nem sokkal a Tristram Shandy befejezése után, alig…

Tovább
süti beállítások módosítása