Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

A monacói irodalomért tűzön-vízen át!

Egy világolvasó viszontagságai

2020. március 15. - Timár_Krisztina

santa_devota.jpg

2019. március 8. 

Amikor egy szerzemény mindent felülír… :)

…avagy van monacói könyvem!!! :D

Igazi monacói! Az írója ott született, ott halt meg, monacói (monégasque) nyelven írta az életművét, helybeli témákról, direkt azért, hogy ez a nyelv és kultúra polgárjogot nyerjen. A monacói irodalom történetének első nagy klasszikusa itt ül előttem az asztalomon.* :))) Nyugi, francia fordításban fogom olvasni. :)

Hogy erről minek írok külön? Miért nem elég az értékelés majd?

Mert ez úton szeretnék köszönetet mondani a következő molyoknak:
– Arianrhodnak, aki kinyomozta, hogy a könyvnek létezik új kiadása (2014-es),
– csgabinak, aki megtalálta a szakembert, aki rájött, melyik monacói intézménynek kéne e-mailt írnom (és persze a szakembernek is),
– Surréalisme-nak, aki megállapította az általam kapott francia nyelvű e-mailről, hogy hiteles, nyugodtan komolyan vehetem,
– Bori_L, eme és Eule molyoknak pedig azt, hogy kibírták a legalább egy hete tartó sírás-rívásomat, hogy mikor érkezik már a csomagom. :)))

Mert az nem olyan egyszerű ám, francia nyelvű monacói klasszikushoz jutni! Abból nem nyomnak annyit, hogy egy mezei vásárló megrendelhesse! Annak először kommunikálni kell az összes monacói kulturális intézménnyel, úgymint Éditions du Rocher (kiadó), Médiathèque de Monaco (művelődési központ, ennek része a nemzeti könyvtár is) és Comité National des Traditions Monégasques (hagyományőrző egyesület), írni egy (két, három) szerelmes levelet angol nyelven (mert franciául még nem merek írni), hogy engem annyira érdekel az ő klasszikusuk (akiről egyébként elnevezték a könyvtárat), hogy szeretném megvenni, de tessék mondani, honnan? Aztán várni hetekig, lemondani a reményről, tervezgetni a könyvtárközi kölcsönzést, amelyik egy ökör ára lesz, mert legközelebb egy londoni könyvtárban található meg a kötet, ha ideadják egyáltalán.

…aztán kapni a nagy semmiből hirtelen egy francia nyelvű, ám gmailről küldött e-mailt a hagyományőrző egyesület könyvtárosától, hogy ha küldök neki harminc eurót, küld nekem könyvet…

Csóró magyar pedagógus persze rögtön elszörnyed, de arra is rájön, hogy ez neki nagy összeg, de a monacóinak nem, szóval aki csalni akar, nem ennyit kér. A számlaszám garantáltan monacói, az egyesület pedig létezik. Surréalisme segít, megállapítja, hogy az e-mailt ugyan nem francia anyanyelvű ember írta, de nincs is tele hibával, ráadásul az én konkrét kérésemre írták válaszul, ha nem is hivatalos e-mailcímről, szóval hitelesnek tűnik. Hát akkor az ember összeszorítja a fogát, elküldi a pénzt, majd gyomorgörccsel drukkol két hétig, hogy egyrészt adják fel, másrészt el ne szúrjon valamit a Magyar Posta.

És akkor ma szólnak, hogy vár a csomag a portán. :)

Kávésdobozban feladva, hat méter ragasztószalaggal körbetekerve, nincsenek ennek a monacóinak magyar felmenői? :D Benne egy műanyag szatyor, abban egy papírzacskó, abban a KÖNYVEM, gyönyörű új, kétnyelvű, egyik oldalon a monacói nyelvű verses regény, a másik oldalon a francia prózai fordítás, nyolcvan elő- meg utószóval, mert hogy évfordulós publikáció volt, a monacói nagyherceg (na jó, nyomtatott) aláírásával az első lapon. :D

Mellette pedig egy ugyancsak kétnyelvű szójegyzék a gyakoribb monacói szavakról és kifejezésekről (egy kolléga gyorsan megtalálta benne, hogy van monacóiul az, hogy idióta), azonkívül még egy kétnyelvű naptár, amely tele van monacói költők verseivel, és még ételreceptet is tettek a végébe. Valamint egy kézzel írott levél, a Comité National des Traditions Monégasques fejlécével: „Bonne reception avec nos remerciements” (kb. fogadja szeretettel a küldeményt és köszönetünket), meg a pénztáros aláírása.

Hát ne olvadjon el az ember? :))))))

És még életem első francia nyelvű e-mailjeit is megírtam a pénztáros úrnak. :) Aránylag csekély mennyiségű gátlással, mert neki se anyanyelve a francia, nem nevet ki, ha rosszul egyeztetek. :)

A könyvet pediglen rendeltetésszerűen felhasználtam, írtam is róla itt. Világolvasói viszontagságaim azonban nem értek véget, folytatásuk itt olvasható

* A kép nem szorosan véve a saját asztalomon készült, az én asztalomon nincs akkora rend, hogy helye volna rajta egy kibontott csomagnak. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr1415521398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása