Ha lenne rövidítetlen szövegekből, ugyanilyen elrendezésben összeállított változata, annak nem is volna elég a tíz pont.

Újabb nyelvtanulós novelláskötet, újra inkább felnőtteknek. Amúgy is felsőfokú nyelvvizsgára készülőknek szánták, és mire odáig eljut az ember, azért jó eséllyel elmúlik tizenhét. Jó vastag is a kötet, terjedelmesebb az ilyenektől megszokottnál. A novellák nézőpontszereplői között pedig vannak ugyan gyerekek, de a problémák, amelyeket megfogalmaznak, elsősorban a felnőtteket érinthetik meg. Őket viszont meg is rázhatják rendesen. És ami rövidítve ilyen megrázó, az milyen lehet eredetiben? Ha nyelvtanár akarja használni, feltétlenül szánjon időt a szövegek tanulságainak megbeszélésére is. A hozzájuk kapcsolódó feladatok jók, de némelyik csak vitaindító, kell melléjük felkészülés is.

A problémák, amelyekről a novellák szólnak, pont megfelelő arányban egyesítik magukban a helyit és az egyetemest. Így éri el ez az antológia, hogy az ember egyszerre tekinthessen be nagyon távoli ázsiai országok kultúrájába, és érezhesse otthon magát az ábrázolt helyzetekben. „Otthon”, nem pedig „jól”. A legtöbb novella, ha nem is okoz depressziót, azért nem is a kellemességétől vagy a vidámságától lesz emlékezetes.

Különösen ajánlom a kötetet azoknak, akik nemzetiséges kihívásokra olvasnak, mert a kínai és indiai novellák mellett maláj, sőt szingapúri darabok is előfordulnak benne. A szerkesztő egyetlen hibája – ha szabad ilyet mondani –, hogy a legtöbb ország irodalmából kettőt is választott, én meg egy fokkal jobban örültem volna, ha még más területeket is bevon a válogatásba.

Ezt 2018. szeptember 13-án írtam.

Pontszám: 10/10