Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Bolyongás a kereskedelemben és a borult ég alatt (Willem Elsschot: Sajt / Lidércfény)

2020. március 02. - Timár_Krisztina

willem-elsschot-sajt-lidercfeny_6a9fy847.jpgNem az én világom.

Az első kisregény került fel az 1001 könyv listájára, érteni vélem, hogy miért, de méltányolni nem tudom. Olyan témát dolgoz fel (a kisember csetlése-botlása egy nem rá szabott világban), amelyet szeretek ugyan, de akkor, ha Gogol írja.* Ez a flamand változat inkább szomorított, mint szórakoztatott, pedig a fülszöveg szerint is, más molyos értékelők szerint is komikus történet.***
Egy maradandó nyoma van az olvasásnak: parenyicát akarok enni. Nem, nem edamit, parenyicát. Viszont délután úgy teleettem magam, hogy még most se fér el, kénytelen leszek holnapig benn hagyni a hűtőben.

A második kisregény érdekes módon jobban tetszett, fel is húzta egy kicsit a pontozást. Éppen annyira realisztikus ez a bolyongás a borult ég alatt, az éjszakai latyakban, hogy átélhető legyen – és éppen annyira szürrealisztikus, hogy beleborzongjon az ember. Főleg, ha a kívülálló szemével nézi – márpedig kénytelen azzal nézni, hiszen folyamatosan ott van három kívülálló, akik az egészből egy kukkot se értenek.
(Már maga az, hogy hárman vannak, meseszerűvé teszi a történetet. Szomorú meséről beszélek, természetesen.)
De azért szép, éppen a mélységes – bár melankolikus – embersége miatt. Az, ahogyan kezet nyújtanak egymásnak a bolyongók a kulturális szakadék fölött.

* Nem, nem vagyok hajlandó hozzátenni, hogy „vagy Kafka”.** Nem mintha Kafka nem volna jobb, mint Elsschot, csak olyasmire nem mondhatom, hogy „szeretem”, amitől elővesz a háromnapos hideglelés.
** Sem azt, hogy „vagy Móricz”, hasonló okokból. Pedig olvasás közben többször eszembe jutott a Rokonok.
*** SPOILER Még az elején én is úgy éreztem, hogy ismerősek a kelepcék, amelyekbe szegény Laarmans sorra beleesik, de a regény felénél már végképp belekeseredve csak annyit kérdeztem: hogy lehet valaki ennyire hülye?! Nem Laarmansra mondtam, félreértés ne essék. Ő, szegény, buta, tapasztalatlan és a végletekig alkalmazkodó flamand csinovnyik – ennyi! De aki megbízza a munkával?! Az hogy gondolja, hogy odadob egy ekkora tételnyi árut egy kezdőnek, minden előzetes kikérdezés és oktatás nélkül?! Komolyan mondom, nem lepődtem volna meg, ha a végén kiderül, hogy direkt kiszúrásból csinálták az egészet, mert valami nagy disznóságot takargatnak az ügylettel. De nem! Ezt komoly emberek komolyan végig akarták csinálni!

Ezt 2018. június 26-án írtam.

 

Pontszám: 10/7

Kiadási adatok: Gondolat, Bp., 2008. 252 oldal, Wekerle Szabolcs és Gera Judit fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr6315499128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása