Az 1001 könyv listájára tényleg rá kellett tenni, megengedem (így utólag). Vannak azonban más listák is, amelyekre felkerült, pl. „száz könyv, amit minden nőnek el kellene olvasnia”. Na, ezt a kört már részint bővíteném, részint szűkíteném. Mondjuk, úgy, hogy minden kamaszkorból kinőtt nőnek el kell olvasnia, főleg, ha lánya van, továbbá minden lányos apának is, lehetőleg még mielőtt beállna a gyermek kamaszkora.*  A többiek meg… olvassák el, mielőtt meghalnak. 

Ne tessék különösebb érzelmeskedésre számítani, Annie John keményen kamaszodik, és körülötte kő kövön nem marad. Imádom a fülszöveget, amely „megmagyarázhatatlan gyűlölet”-ről beszél – jaj, bogárkám, nem kell itt sokat magyarázni, pont elég annyi, hogy a leánygyermek elmúlt tízéves. Nem mondom, hogy tipikus kamasz, mert amit ő végigcsinál, annak én jó, ha a felén keresztülmentem (az se volt piskóta), de úgy van megírva a szöveg, hogy az ember lánya olykor hirtelen a háta mögé néz, hogy „rólam van szó”?

Annie profin hazudik. Főleg az anyjának. Még profibban lop. Mert birtoklási vágya van. Annie hölgyhöz nem méltó módon fiúkkal játszik, és az összes üveggolyójukat elnyeri. Annie fülig belezúg az iskolában előtte ülő lányba.** Annie kitűnő tanuló, de csak azért, mert nem bírja elviselni, hogy mást kiemeljenek helyette. Az iskolán kívül szintén Annie viszi a prímet, ha valami új gonosz játékot találnak ki a lányok. Annie időnként változatos halálnemeket képzel el rokonoknak, barátoknak, üzletfeleknek. Annie a legjobban azt szeretné, ha az anyukája megfogná a kezét, megsimogatná az arcát, és főleg hogy ugyanolyan ruhája legyen, mint az anyukájának, ehelyett Annie pókerarccal mondogat oda olyanokat az anyukájának, hogy a fal adja a másikat. Annie ilyenkor az anyukájának is változatos halálnemeket talál ki. Meg saját magának is. Annie elképzeli a saját temetését, ahol mindenki őt siratja majd. Annie olyan magas, hogy rálát az apja feje tetejére, ezért Annie görnyedten jár. Annie egyébként is túl magas / túl sovány / hogynézekmárki / öregebbvagyokmintazanyám / ahajamismindigszétáll. Annie nagyon sok mindent nem bír elviselni. Például ha az anyukája hazudik neki, különösen, ha ezt Annie érdekében teszi. Vagy azt, hogy a gyerekkorában készült ágyáról lelóg a lába. De attól aztán a megbolondulás határára kerül, ha hallja, hogy az anyukája fogmosás közben gargarizál. Annie olyan fensőbbséges tekintettel mondogatja, hogy „amikor beteg voltam”, hogy az összes lány azt kívánja, bár ő is beteg lenne. Annie veszélyes. Annie kamasz.

Nagyon jól megírt szöveg, könnyű olvasni. Rövid mondatok, pontos kifejezések, csupa olyan apróság, amit bárki átérezhet, de vágjanak négybe, ha valaha is eszembe jutott elgondolkodni rajtuk. Ötpercenként „aha!”-élmény, úgy, hogy nekem azért tényleg nem ilyen durva kamaszkor jutott. Mégis látom, érzem, tudom: ilyen egy kamaszlány tudata. Emlékek, felfedezések, titkok, szürreális álmok, szorongások, apróbb-nagyobb árulások, ébredő szexualitás. Szétfeszülő, minden lehető és lehetetlen helyen kinyíló, folyékonnyá váló test, azonosulás a tengerrel.

Mert ha a kamaszkor még nem elég, kap az olvasó egy egzotikus helyszínt is: egy Karib-tengeri brit gyarmatot. Antigua szigete, ahonnan az írónő származik – egy hete tudom –, Barbudával együtt volt brit gyarmat, hivatalos nyelve az angol, és bár független ország, államfője mégis az angol uralkodó. És igen, mint minden jó könyvnek, ennek is több olvasata van, ezt is több okból érdemes elolvasni. Mert kamasznak lenni nem könnyű, de volt angol gyarmaton élő, fekete bőrű, angol anyanyelvű, nőnemű kamasznak aztán különösen nem.

Érdemes volt Kincaid-könyvet választani Antigua és Barbuda irodalmához. Kár, hogy még csak egy regényét fordították le magyarra, nyugodtan megjelenhetne ez is.

* Nem mintha ettől könnyebb lenne, de legalább biztosra tudja majd a szülő, hogy merre hány méter. 
** Nem (a szó általános értelmében vett) homoszexualitásra tessék itt gondolni. Ezek a lányok még csak elméleti úton készülnek a nemi életre. Itt arra tessék gondolni, amikor két lány kizárólag egymás kétméteres körzetében található meg, de reggeltől estig, és ha valamelyiket baj éri, azonnal összezárnak, valamint mindenüket odaadják a másiknak, állandóan vihognak, mindenki máson keresztülnéznek, és különben is „engem senki nem ért meg az egész világon, csak a Rózsika/Juliska/Mariska” stb. Erre tényleg gyenge kifejezés a „barátság”. 

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok. 

Ezt 2016. október 7-én írtam. 

Pontszám: 10/10