Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

A puszta kimondott szó és a népi élet (Kalevala)

2020. február 24. - Timár_Krisztina

kalevala.jpgParaszt-eposz.
És most felejtsük el, hogy a „paraszt” szónak elítélő felhangja is van a magyar nyelvben. Itt nincs.* Odüsszeusznak se derogál király létére sk. tutajt ácsolni, de ennyi munkába, amennyit ebben az eposzban végeznek, még ő is belerokkanna. Akhilleusz hozzá se tudna fogni. Mert ezek az eposzi hősök, ezek olyanok, hogy három ütéssel összepakolnak egy hajót, vasalással és komplett vitorlázattal, aztán árpát meg lent vetnek-aratnak, hogy enni is legyen mit, hálót is legyen miből kötni, személyesen mennek be a tengerbe halászni, személyesen ütnek oda a kalapáccsal. Igaz, vannak segítőik, de azt a munkát, amit azok végeznek, el is lehet dobni, mert látszatja sosincs. Akkor meg amúgy minek vannak ott? Hogy legyen, akinél a főhősök erősebbek? Körülbelül. Értenek a kardforgatáshoz is persze, fontos is nekik, adott esetben túlzásba is viszik, de sokkal-sokkal kevesebb teret kap az eposzban a háború, mint a munka. Még amikor valamelyik hőst próbára teszik, akkor se a nyolcvan óriásharcos által őrzött drágakövet kell elhoznia a világ végéről, nem: szántani kell neki meg halászni. Abból ismerszik meg, ki a legény.

Nyírfát vet a hűvös völgyön,
égerfát a porló földön,
zelnicét a nedves földön,
kövér földön kecskefűzet,
berkenyét a szent helyeken,
fűzfát folyóvizek mentén,
borókát a száraz sziklán,
tölgyet a patakok partján.
    Hát a fák magasra nőnek,
kis hajtások szálasodnak.
Virág a fenyőfa lombja,
lucfenyő leveles lombja,
nő a nyírfa hűvös völgyben,
égerfa a porló földben,
zelnice a nedves földben,
boróka a száraz sziklán,
borókának szép bogyója,
zelnicének gyöngy gyümölcse.

Furcsa is volt nekem az egész eposzt olvasni, elejétől a végéig. Részleteket már ismertem belőle persze, és azt hittem, itten szampót fognak utaztatni meg kantelén játszani ötven éneken keresztül. Frászkarikát. Az egész szampó-hadjáratot pár ének alatt letudják (még csak nem is háborúval szerzik meg, hanem minden blikkfang nélkül ellopják), előtte-utána pedig van itt minden, mint a búcsúban: medveünnep, lánybúcsúztatás, legényoktatás, ráolvasás, bogyógyűjtés, szövés, fonás, varrás, sörfőzés, gyógyszerkészítés, medvepásztorkodás és sorstragédia. Persze minden mítoszi méretekben és nem kevésbé mítoszi sebességgel, de nem nehéz felismerni benne a hajdani finn hétköznapokat.**

Ami vizet öntögetek
ide a forró kövekre,
az is csupa mézzé váljon,
mint a méhsör, folydogáljon!
Mézes folyó folydogáljon,
méhsör tavacska teremjen
kövekből rakott kemencén,
mohás fürdőházam földjén!
    Meg nem esznek bűnünk nélkül,
meg nem ölnek kórság nélkül,
Teremtőnknek terve nélkül,
Isten igazsága nélkül.
Aki megesz bűnünk nélkül,
szava a szájába szálljon,
vétke a fejére szálljon,
szándéka magára szálljon!

Amivel véletlenül se azt állítom, hogy a „mondanivalón” a szavak valamiféle „burkot” alkotnak, amit le kell hántani, és alatta megtalálja az ember a lényeget. Nem és nem, itt nem erről van szó. Mindössze arról, hogy nemcsak várostromról meg lovagokról meg csábos varázslónőkről lehet jól eposzt írni,*** hanem halászokról meg kovácsokról is. De most komolyan.
Azt még kevésbé állítom, hogy ettől az összes szereplő rokonszenves lesz. Sőt! Még ennyi hisztis alakot, nagyra nőtt óvodást egy rakáson… Mind moströgtönazonnalakarja. Miért? Hát mert hirtelenében azt találta ki. Oka nincs. De azért, ha nem adják, viszi. Ha nem hagyják, megsértődik és mészárolni kezd. Ha bosszút állnak érte, pláne megsértődik. „Kedvencem” az a szereplő, aki finoman szólva drasztikus módszerekkel rabol magának asszonyt, majd rohamot kap, amikor kiderül, hogy az asszony nem szereti. De nemhogy csak felháborodna, még meg is lepődik.
Ha semmi másra, arra nagyon jó a Kalevala, hogy figyelmezteti az olvasót: a testi fenyítés nem használ a gyereknevelésben! Csak sajnos az a helyzet, hogy más se nagyon… Mert itt konkrétan van olyan szereplő, akit hatszor figyelmeztetnek, hogy „oda ne menjen”, mégis „odamegy” (ahova egyébként semmi oka menni, azért megy, mert csak), „ott” megölik, aztán gereblyével szedik össze, hogy feltámasszák, és mihelyt életre kelt, visszamegy! Erre nem mondom, hogy óvodás, mert az óvodásnak ennél sokkal több esze van.

Akkor mitől tíz pont?
Egyrészt mert nagyon tetszik a hajdani népi élet mitikus megjelenítése. Olyan intenzitással és olyan szépen részletezik az énekmondók még a házimunkát is: az embernek szabályos kedve támad kisúrolni a kádat. Bár ez még csak hagyján… de bele se kezdjen, aki nem szerzett be előre vajat, sajtot, rozskenyeret, esetleg disznóhúst (fakultatív), vagy valami bogyós gyümölcsöt! Én ma áfonyát vettem a piacon.
Másrészt a stílusa miatt. Ha csak stílusként nézem, önmagában is belemerülni való gyönyörűség. De itt nemcsak stílusról van szó. Nagy hibát követne el, aki éppen a Kalevala esetében alábecsülné a szavak erejét. Hiszen az ismétlődik énekről énekre, hogy a kimondott szónak hatalma van. Nem mindegy, de nagyon nem, melyik szót mondják ki és hogyan. Nincs varázspálca, nincs főzet, elenyészően kevés a varázslény; itt csak a puszta kimondott szó van, de az mindent visz.

Állj meg, vérnek áradása,
szerteszéjjel szakadása,
fejem felé fordulása,
mellem felé csapkodása!
Maradj helyben, mint a házfal,
mint a sövény, meg ne mozdulj,
állj meg, mint virág a vízben,
mint a sás mocsár mohában,
mint a szikla a mezőben,
kő a zuhatag zajában!
    De ha kedved kerekednék
mégis hamarabb haladni,
hát haladj a hús határán,
csússzál csak a csont vidékén!
Bizony jobb neked odabent,
szebb a bőrnek belsejében,
az erekben elhaladnod,
a csontokban csordogálnod,
mint a földön folydogálnod,
vagy homokba hulladoznod.

Ez a hit fogja egységbe az eposzt (meg a páros versforma, meg persze a munkamunkamunka), mert egyébként szétesne az egész. Nagyon látszik, hogy ezt gyűjtők állították össze, és hogy legalább annyira Lönnrot csinálmánya, mint amennyire népi eposz. Így, ahogyan olvashatjuk, szerintem nem is adta elő senki sehol. Abból látszik igazán, hogy nem következetes még a szereplők származása se, nemhogy egyéb cselekedetei (van, aki kétszer is meghal, de úgy, hogy közben nem támad fel). Nyomokban egységes cselekménymenetet is tartalmaz, de pl. a lakodalom leírása, a medveünnep, a többoldalas ráolvasások látványosan kilógnak a történetből: csak azért kerültek oda, hogy biztos ne vesszenek el.

Uram, Ukko, fönti Isten!
Ha a halált jönni hallod,
a tehenem elváltozzon,
a jószágom megváltozzon,
az én kincsem kővé váljon,
amíg arra jár a rontó,
s el nem megy az erdő vadja.

Ami egyébként részemről teljesen rendben is van, én lennék az utolsó, aki az ilyesmit kifogásolná, ahhoz túlságosan tetszik ez az egész. De mélyen megértem, hogy elsősorban rövidített kiadásokban keringetik a Kalevalát. Megkockáztatom, hogy a teljes szöveg csak az ilyen „tudósmacskájának” való, mint én vagyok. 

A kiadásról: Nagy Kálmán fordítása gyönyörűbb a gyönyörűnél, a magyar népballadák nyelvén szólaltatja meg a finn népi eposzt, de ettől még, ha jól tudom, szöveghű. A borítóra finn mintás szőttest feszítettek (keménytáblás, rajta igazi textíliával!), a papír olyan igazi jó kézbe fogni való, az írástükör elég nagy, szerintem kényelmes. Kézben tartani kicsit nehéz, viszont nyugodtan nekitámasztható bárminek, aztán lapozható, nem csukódik be. Vigyázni is kell rá, papírdobozban árulták annak idején. Főnyeremény.

Csak egy olyan könyvet ajánljatok már nekem, amelyiktől ahhoz is megjön a kedvem, hogy kiselejtezzem a régi cipőket, és a még használhatóakat elvigyem a használtruha-gyűjtő konténerbe…

* Ami a két jelentés elkülönítését illeti, falusi könyvtáros ismerősöm definíciójánál nem tudok jobbat: „Van az a paraszt, aki bunkó, meg van az a paraszt, aki dógozik.”
** Megj.: Jól tudom, hogy finn nemesség sose létezett? Mert hogy mire létezhetett volna, ráültek a fejükre hol a svédek, hol az oroszok?
*** Ami egyébként szintén IGEN VAGÁNY tud lenni.

Ezt 2016. június 21-én írtam.

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: Magyar Helikon, Bp., 1975. 322 oldal, Nagy Kálmán fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr10015490142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása