Ókori akkád eposzokat és verseket (himnuszokat, imákat, elbeszélő költeményeket, ráolvasásokat) tartalmazó kis kötet. Amilyen kicsi, olyan sok mindent belezsúfoltak.* Nagyszerű vállalkozás volt Komoróczy Géza és Rákos Sándor részéről (előbbi a válogató és nyersfordítás-készítő, mert ő tudott akkádul, utóbbi a műfordító, mert ő tudott verset írni). Igyekeztek minél alaposabban bemutatni a korabeli mezopotámiai kultúrát, ehhez terjedelmes jegyzetanyagot is készítettek a végére.** Érdekes volt, tetszett is, pontozni mégse fogom. Valahogy nem jutott el hozzám, ritkán szólított meg. Pedig sok ismerős elemet találtam benne.

Az eposzok egy részét már eleve ismertem, ha máshonnan nem, prózai összefoglalóból (irodalomkönyv). Itt az volt a legmeglepőbb, hogy azok a bizonyos összefoglalók miket hagytak ki az eposzokból. A teremtésmítosz a göröghöz hasonlóan arról szól, hogy a káoszból haladunk a kozmosz felé, az ős-szörnyetegek megalkotják a világot, majd az utódaik rendet tesznek benne (úgy, hogy a szüleiket kipusztítják). Na'on örvendek. Lőjenek le, ha tetszik nekem ez a világmodell, amelyikben a leendő főisten kijelenti, hogy majd ő rendet tesz, de utána mindenkinek ő parancsol ám!
A Gilgames-eposzból csak szemelvényeket olvastam eddig, most jutottam hozzá az egészhez – hát nem vált rokonszenvesebbé ez a király. Enkidu annál inkább, főleg amíg ő az állatok védelmezője, a gabonahajú, természettel harmóniában élő figura. Csak hát nem azért jött a világra, hogy a gazellákat pátyolgassa, és mihelyt az ártatlanságát (szó szerint) elveszíti, kénytelen beilleszkedni a közösségbe. Gilgames halhatatlanság-keresése viszont tetszett. A nagy mitikus utazások nekem általában tetszeni szoktak, minél több veszélyes helyen kell átmenni, annál jobb. Végül is erről szól az Indiana Jones is…

Ezt hallván, Gilgames örömmel útnak eredt s ment a Nap útját
követve, napnyugatnak, mint a skorpió-ember tanította.

Egy mérföldet haladt – sötétség folyta körül, a fény kihamvadt.
Két mérföldet haladt – előtte s mögötte siket éj, hideg csönd.
Három mérföldet haladt – mintha megfagyott volna minden élő.
Négy, öt mérföldet haladt – s ímé, se vége, se hossza az útnak.
Hat, hét mérföldet haladt – már nem mérhette árvasága súlyát.
Nyolc mérföldet haladt – a csöndbe, sötétségbe nagyot kiáltott.
Kilenc mérföldet haladt – ekkor napnyugatról északra fordult.
Tíz mérföldet haladt – a hegység túlsó széle már nem volt messze.
Tizenegy mérföldet haladt – a fény újra szemébe tűzött.
Tizenkét mérföldet haladt – lángjaival várta az égbolt.

Amint az ég alá kilépett, kerek erdő állta el útját.
Ez az erdő – az isteneknek hűs ligete – kincseket termett.
Arany- s ezüstlomb nőtt a fákon, drágakőből való gyümölcsök
szikrázó húsa csalogatta a karneol-csőrű rigórajt.
Lazúrkő-ágbogú a cserje; zsongása víg újévi ünnep;
gyönyörűség az ilyen erdő lomb-sátorában megpihenni!

A kisebb verseket egyáltalán nem ismertem eddig. Ezek közül megszólított néhány (himnuszok a holdistenhez, ráolvasások, Istár-énekek), de valószínűleg éppen azok, amelyek esetében a fordítás a legjobban eltávolodott az akkád eredetitől. Pedig hát pont az foglalkoztatta az akkori embert is, mint a mait: halandóság, szerelmi vágyakozás, a szeretett személy elvesztése, igazságtalanság, méltatlan üldözöttség, bűntudat… Persze egyik költemény se egyéni érzéseket szólaltat meg, hanem közösségieket – meglepően sok közöttük szertartási ének volt, olyanok is, amelyekről nem is gondoltam volna. És van köztük alvilágjárás is! :) A stílusuk gyakran a bibliai zsoltároké, a „Hadd hódoljak a bölcsesség urának” Jób könyvére emlékeztet, máskor nemzetközi népmesemotívumokat tartalmaznak a versek.

Örülök, hogy megvan itthon ez a könyv.

* Egyvalamit nem találtam benne: esővarázslatot. Pedig de kipróbálnám…
** Látványosan (és bűbájosan) átitatva a marxista történelem- és irodalomértelmezéssel. :) A legjobb szövegek mindig realista-materialisták, és ha nem utasítják el a vallásos világszemléletet, hát akkor legalábbis nagyon akarják. 

Ez a bejegyzés egy sorozat része, amelynek minden darabja a világolvasási kihíváshoz kötődik. A teljes listát itt találjátok.

Ezt 2015. július 22-én írtam.