Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Charlotte Brontë: Villette

2020. február 04. - Timár_Krisztina

Egész életemben rajongani fogok a Jane Eyre-ért, és egész életemben tudni fogom, hogy a Villette jobban van megírva a Jane Eyre-nél. Az angol széppróza teteje. Éppen ilyen szépen lehet írni angolul, ennél szebben nem. Sötét, faragott fából van és cizellált ezüstből, no meg hideg, de tökéletesre…

Tovább

Méltatlanul elfeledve (Zsigray Julianna: Féltékenység)

Méltatlanul elfeledett könyv. A családi példányunk legalább hatvanéves, már a harmadik nemzedéket szolgálja. Azóta nem láttam új kiadását. De tessék csak másnak is előszedni és leporolni! A címe szerelmes regényt sugall, pedig nem az. Nemcsak az. Hiszen a féltékenységnek nemcsak egy fajtája…

Tovább

A légiós regények prototípusa (P. C. Wren: A Kék Csillag)

Nagyon kíváncsi voltam erre a regényre. Ez teremtette meg a légiós regény műfaját, vagyis e nélkül a regény nélkül sose jött volna létre se Az elátkozott part, se A három testőr Afrikában, se a… se a… Szóval már csak hálaérzetből is megérdemli. Rejtő Jenő persze nagyon magasra tette a mércét, hozzá…

Tovább

Legyen mítoszi, legyen hétköznapi, de ne legyen ijesztő! (Jókai Mór: Az arany ember)

2017. november 2. Újraolvasás vége. Hogy hányadik, már régen nem számolom. Igen, tudom, sokaknak mumusa. Éppen ezért mindenekelőtt szóljon ez az értékelés arról, hogy mitől és hogyan lehet ez a regény – kevésbé ijesztő. No meg hogy hogyan lehet az olvasás másféle. Mert olvasni bizony nemcsak…

Tovább

Jókai Mór: Fekete gyémántok

Tinédzser korom kedvenc könyve volt. Emlékszem, mennyire élveztem még az őskor leírását is, még a delej-ország leírását is, és olyan gépeket akartam szerkeszteni, amilyeneket Berend Iván. (Hogy a magánéletében hogy lehet ennyire mulya egy ilyen okos ember, azt akkor még nem értettem. Azóta…

Tovább

Jókai Mór: Névtelen vár

Érdekes módon gyerekként nem szerettem. Felnőttként annál inkább. A regényindítás egyszerűen zseniális. Megkockáztatom, hogy Jókai legjobban megírt indítása. Itt aztán senki ne féljen Vaskapu-féle kezdéstől.  Bármennyire tiszteljük a mestert, számomra felnőttként már komoly probléma az, hogy kevés…

Tovább

Jan Potocki: Kaland a Sierra Morenában

Tökéletesen véletlenül találtam rá. Fél évvel ezelőttig azt se tudtam, hogy létezik. Mi maradt ki az életemből! Valahogy sose állt közel hozzám a XVIII. századi irodalom, úgyhogy puszta kíváncsiságból fogtam hozzá. Aztán kb. száz oldal után szépen visszavittem a könyvtárba – és megvettem…

Tovább

Örményország. Összetartó, védelmező, kegyetlen közösség és detektívvé tett olvasó (Mariam Petroszjan: Abban a Házban)

Ahogy becsukom ezt a több mint nyolcszáz oldalas monstrumot, nem sok hiányzik hozzá, hogy most azonnal elkezdjem újra elölről. Túl sok kérdés maradt megválaszolatlanul, túl sokat fel se tettem magamnak, túl sok apróságot hagytam figyelmen kívül. Detektív legyen a talpán az olyan olvasó, aki elsőre…

Tovább

Kína. XVI. századi fantasy, középpontban egy vén alakváltó tricksterrel (Vu Cseng-en: Nyugati ​utazás, avagy a majomkirály története)

Életemben nem olvastam ilyen jó fantasyt. Mert ez a XVI. századi kétkötetes kínai regény igenis fantasy, és igenis minden várakozást felülmúlóan jó. Annyira, hogy most, este fél tízkor képes lennék belefogni a folytatásába (amely a változatosság kedvéért XVII. századi, és potom kétszáz oldal), ha…

Tovább

Az igazságot nevetve is meg lehet találni, sőt (Rejtő Jenő: Az ellopott futár)

Az első Rejtő-regény volt, amit olvastam. Voltam vagy tizenhárom éves. Akárhány Rejtő-regényt olvastam később, mindig ez maradt a kedvenc. Pedig eltelt azóta már… meg se mondom, hány év. Sok. Már régen nem olvasom, mert minek. Tudom kívülről.  Fel lehet róni neki a zavaros cselekményt. Tényleg.…

Tovább
süti beállítások módosítása