Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Évezredes szövegekkel – rólunk (Katasztrófaturizmus a múltba!)

2021. szeptember 17. - Timár_Krisztina

Globális felmelegedés, olvad a sarki jég, útjukat vesztik az áramlatok – hát csoda, ha az ember belekezd a Gilgames-eposzba meg az Átváltozásokba? Különösen, ha művészi előadásban hallgathatja meg őket, és még az értelmezésükhöz is segítséget kap.  Négynapos fesztivállal ünnepelte az ELTE…

Tovább

Intelligens szembefordulás a korral (Lukianosz összes művei)

Lukianosz összes műveit olvastam január-februárban, mindennap egy kicsit. Találtam ebben a két kötetben jócskán olyan szöveget, amely semmit nem jelentett a számomra, de legalább ugyanannyiszor el is indították az agyamat. Itt olvasható, amit róluk írtam. Három dialógusa külön is megjelent, azokat…

Tovább

Mi is az az ünnep? Az Idő visszajön a nyugdíjból (Kronoszról és Kronosszal háromféleképpen)

Lukianoszt olvasok.  Három egymást követő szöveget a gyűjteményes kiadásban: „Párbeszéd Kronosszal”, „Kronoszolón” és „Levelezés Kronosszal”.  Ki ez a Kronosz, hogy ennyit kell foglalkozni vele? Hát ki lenne más, mint az idő. Mármint annak az istene a görög mitológiában. Valaha az egész világ ura…

Tovább

Amit kicsúfolnak, az fennmarad örökre (A hazugság szerelmese avagy a hitetlen)

Lukianoszt olvasok.  Amikor annak idején belekezdtem, minden jel arra mutatott, hogy igen vagány íróval lesz dolgom, aki komolyan veszi a nevetést, és nem ijed meg egy kis (nagy) világfelfordulástól. Az olyat szeretem.  Aki megnézi róla írt korábbi bejegyzéseimet, láthatja, hogy ez elég sokszor…

Tovább

Az igazságért a Holdon túlra jutni (Ikaromenipposz vagy az űrhajós)

Lukianoszt olvasok. Kissé billegni látszik az elméletem, mely szerint nem Lukianoszt tisztelhetjük az első proto-sci-fi írójaként, de azért még nem dőlt meg.  A múltkoriban írtam az „Igaz történetek” című kalandos elbeszélésről blogbejegyzést. Abban is felutaznak a szereplők a Holdra, de tiszta…

Tovább

Nyomozok, de meg nem bocsátok (Julius D. W. Staal: The ​New Patterns in the Sky)

Amióta csillagmítoszokat (meg asztrológiát) olvasok, többé-kevésbé folyamatosan zavar, hogy mennyire északifélgömb-központú minden, amit találok. Hogy milyen kevés hagyományos történetet lehet hallani/olvasni azokról a csillagképekről, amelyek a déli félgömbről is látszódnak (pedig, hogy mást ne…

Tovább

Az emberi szó, az isteni nevetés meg a spontán túláradó... (Kharón vagy a vizsgálódók)

Lukianoszt olvasok.  Felvilágjárós rész is van benne. Nahát, ilyet is ritkán lehet látni. Nem az ember megy le kíváncsiskodni, hanem Kharón, az alvilági révész jön föl szétnézni abban a világban, amelyről már olyan sokat hallott. Megfordul a szokásos logika: az ő számára a mi világunk a rejtett,…

Tovább

Az igazság odaát van (Menipposz avagy leszállás az alvilágba)

Lukianoszt olvasok. Alvilágjárós. Azt szeretem.  Minek oda mászkálni, kérdezhetné bárki joggal, előbb-utóbb úgyis lejutunk. Na de Menipposz* az igazságot keresi, az más. Mert az igazság, az olyan, hogy nem részesülhet benne bárki. Az olyan, hogy az – pár ezer évnyi filozófiai életmű szerint – el…

Tovább

Mi mindenre használható udvarlás közben a metszőkés?

Paulus de Morelsee: Vertumnus és Pomona, 1630. Forrás: Wikimedia Commons. Ovidiust olvasok.  Pomona és Vertumnus meséje szerelemről, udvarlásról, beszélgetésről meg zsarolásról. Nyomokban művészettörténetet is tartalmazhat. Zalka Csenge előadásában tagadhatatlanul jobban tetszik nekem. (Az angol…

Tovább

A repülő kovács, a tűzokádó király, az emberevő királyné meg a genfi egyezmények (The ​Saga of Didrik of Bern)

Olvastam már középkori germán és kelta eposzokat, lovagokról szóló mondákat, de egyik sem nyerte meg így a tetszésemet, és egyikben sem találtam ennyi átgondolni való, regényíráshoz is felhasználható anyagot, mint ebben. És nehezen tudtam volna nem gondolni arra, hogy a késő középkori lovagi…

Tovább
süti beállítások módosítása