Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Az emberi szó, az isteni nevetés meg a spontán túláradó... (Kharón vagy a vizsgálódók)

2021. január 09. - Timár_Krisztina

Lukianoszt olvasok.  Felvilágjárós rész is van benne. Nahát, ilyet is ritkán lehet látni. Nem az ember megy le kíváncsiskodni, hanem Kharón, az alvilági révész jön föl szétnézni abban a világban, amelyről már olyan sokat hallott. Megfordul a szokásos logika: az ő számára a mi világunk a rejtett,…

Tovább

Az igazság odaát van (Menipposz avagy leszállás az alvilágba)

Lukianoszt olvasok. Alvilágjárós. Azt szeretem.  Minek oda mászkálni, kérdezhetné bárki joggal, előbb-utóbb úgyis lejutunk. Na de Menipposz* az igazságot keresi, az más. Mert az igazság, az olyan, hogy nem részesülhet benne bárki. Az olyan, hogy az – pár ezer évnyi filozófiai életmű szerint – el…

Tovább

Mi mindenre használható udvarlás közben a metszőkés?

Paulus de Morelsee: Vertumnus és Pomona, 1630. Forrás: Wikimedia Commons. Ovidiust olvasok.  Pomona és Vertumnus meséje szerelemről, udvarlásról, beszélgetésről meg zsarolásról. Nyomokban művészettörténetet is tartalmazhat. Zalka Csenge előadásában tagadhatatlanul jobban tetszik nekem. (Az angol…

Tovább

A repülő kovács, a tűzokádó király, az emberevő királyné meg a genfi egyezmények (The ​Saga of Didrik of Bern)

Olvastam már középkori germán és kelta eposzokat, lovagokról szóló mondákat, de egyik sem nyerte meg így a tetszésemet, és egyikben sem találtam ennyi átgondolni való, regényíráshoz is felhasználható anyagot, mint ebben. És nehezen tudtam volna nem gondolni arra, hogy a késő középkori lovagi…

Tovább

Az élőlény elpusztítható, de az élet elpusztíthatatlan (Joseph Campbell: The Hero with a Thousand Faces)

Magyar fordításban: Az ezerarcú hős. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fantasyíró, aki nagyon szerette volna már befejezni A látszat mestereinek a második részét, de a közepén megakadt, és hiába a koncepció, hiába a rengeteg összegyűjtött háttéranyag, egyszerűen nem ment tovább. Illetve…

Tovább

A sebezhetetlenné tevő varázssisak egynémely kalandjairól

Ariostót olvasok. „Elállt a vérfagyasztó rettenetbentán minden afrikai szívveréseRinaldo gróf láttán, ki oly veszettenvetette rá magát ellenfelére,mint egy oroszlán, mely még serdületlenborjút vesz hirtelen a réten észre.A legelsőt az afrikai adta,hiába, mert a Mambrino-sisakra.” (Az eszeveszett…

Tovább

Pygmalion dupla tükörben: beteg, szomorú illúziók

Bernard Picart: Adonis születése. Kép innen. Ovidiust olvasok. Megszokhattam volna már, hogy Ovidiusnál minden hatszoros idézőjelbe van téve, és utólag hatszor visszavonódik, megerősítődik, kifordítódik. De ennyire még soha nem volt szükségem az iróniájára, mint Pygmalion története esetében,…

Tovább

Amikor élővé alakul az élettelen: Pygmalion története betegebb vagy Frankensteiné?

Vigyázat, felnőtt tartalom! Mellékhatásként gyomorforgatás előfordulhat. Ovidiust olvasok.  És szokás szerint felhúzom magam. Ma a Pygmalion-történetet olvastam a Metamorphosesből, és, mondhatom, elég nagy gáz. Gyerekként az egyik kedvencem volt a Görög regékből – Úristen, ha…

Tovább

Egy self-made woman, akiből örök művészjelkép lett. Meg a Mackósajt

Ovidiust olvasok.  Egy self-made-woman, egy demokratikus verseny kevéssé demokratikus kimenetellel, áldozathibáztatás (hiánya), művésztörténet és kicsinyítő tükör. Avagy hogy kell úgy megírni egy szöveget, hogy pont kétezertíz évvel a megjelenése után aktuális legyen. Ide tessék jönni tanulni. (A…

Tovább

A történelmet a győztes írja, függő beszédben

Ovidiust olvasok. Ceres és Proserpina és Arethusa, avagy mi köze a matrjoskababának a függő beszédhez, a függő beszédnek pedig az elnyomáshoz/elnyomatás és a lázadáshoz? Napokig olvastam, hosszú mítosz, nagyon összetett. Pont arra való, hogy kattogni kezdjen az ember agya. Közben egy kedves…

Tovább
süti beállítások módosítása