Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok


Az emberi szó, az isteni nevetés meg a spontán túláradó... (Kharón vagy a vizsgálódók)

2021. január 09. - Timár_Krisztina

Lukianoszt olvasok.  Felvilágjárós rész is van benne. Nahát, ilyet is ritkán lehet látni. Nem az ember megy le kíváncsiskodni, hanem Kharón, az alvilági révész jön föl szétnézni abban a világban, amelyről már olyan sokat hallott. Megfordul a szokásos logika: az ő számára a mi világunk a rejtett,…

Tovább

Az igazság odaát van (Menipposz avagy leszállás az alvilágba)

Lukianoszt olvasok. Alvilágjárós. Azt szeretem.  Minek oda mászkálni, kérdezhetné bárki joggal, előbb-utóbb úgyis lejutunk. Na de Menipposz* az igazságot keresi, az más. Mert az igazság, az olyan, hogy nem részesülhet benne bárki. Az olyan, hogy az – pár ezer évnyi filozófiai életmű szerint – el…

Tovább

A Sátán pechje (Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita)

Behemót forevör! Amikor tizenkilenc évesen hozzáfogtam tudatosan kialakítani a könyvtáramat, és először vettem könyvet saját pénzből, az első két beszerzett könyv közül ez volt az egyik.* Akkorra már mind a kettőt olvastam, szóval nem kíváncsi voltam rájuk, hanem azt akartam, hogy mindenképpen…

Tovább

Miskin herceg, a katalizátor (F. M. Dosztojevszkij: A félkegyelmű)

Álomszöveg, annak minden szépségével, nyomasztóságával, irracionalitásával.  Tanácsom az utánam jövőknek: eszetekbe ne jusson félbehagyni, aztán pár napnál hosszabb idő után folytatni, mert még azt se fogjátok tudni, ki kicsoda, nemhogy azt, mi miért történik! Azt még így se mindig tudtam. Ezen…

Tovább

Szíria. Pofátlan és csodálni való komédiák (Lukianosz: Istenek, halottak, hetérák)

Olvastam én már komikus írásokat az ókorból, tiszteltem és méltányoltam is őket, de megállapítottam azt is, hogy ezeknek a szövegeknek nagyon nagy részén csak abban az időben lehetett nevetni. Hiszen ma már el kell magyarázni, mi volt bennük a vicc, akkor pedig régen rossz. Fene gondolta, hogy az…

Tovább

Fojtott düh, gótikus rémület, felnőtté válás (Charlotte Brontë: Jane Eyre)

Tél van, köd van, átázva minden, hetek óta nem láttuk a napot. Olvassunk tehát rémtörténetet! Ha az ember már nyomasztja magát, akkor nyomassza rendesen, ugye. Ilyenkor jönnek le a polcról az ilyen klasszikusok, amennyiben az ember a sok romantikus borító és filmváltozat után még elhiszi, hogy ez…

Tovább

A fenntartható és a fenntarthatatlan (William Golding: Lord of the Flies)

Újraolvasás vége. Azt hiszem, a harmadik lehet. Nem az utolsó. Arról szól, hogy diktátor lehet a tehetséges ember néhány év tanulás után is, de az életképes demokráciához több idő, ismeret és tapasztalat kell. Meg arról, hogy az utóbbi államforma marha nehéz ugyan, és nem túl látványos vagy…

Tovább

Énrám gondolt a költő!!! (Vladimir Nabokov: Pale Fire)

A magyar fordítás címe: Gyér világ.* Alcíme az lehetne, hogy „Mire gondolt a költő?” Sokak iskolai éveinek utált kérdése ez. Az én tanulmányaim során ebben a durva formájában már nem jelentkezett, akkor már sokkal finomabb megfogalmazásban került bele a tananyagba: a költeményt az érzelem…

Tovább

Középkori téma a modernség hangján (Sigrid Undset: Sienai Szent Katalin)

Nobel-díjas író évekig érlelt, éppen hogy befejezett, posztumusz megjelent műve. Régóta kerülgetem már. Még világolvasásom kezdetekor találtam rá a szerzőre, sikerült is gyorsan kifogni az ő méltán elismert monumentális történelmi regényét, új és díjnyertes fordításban. (Itt írtam róla.) Azt már…

Tovább

Kaffka Margit legjobb tanítványa (Kádár Erzsébet: Harminc szőlőskosár)

Kortársai nagyon nagy tehetségű novellaírónak tartották. Összesen tíz éve volt rá, hogy megírja az életművét, amelynek nagy részét ez a MEK-en ingyenesen olvasható kötet tartalmazza. Ugyanezek az írások még egyszer megjelentek – további hat elbeszéléssel együtt – a hatvanas években, aztán egyszer a…

Tovább
süti beállítások módosítása