Kamaszkoromban apukám azt mondta, ezt a könyvet el kell olvasni tizenhat évesen, negyvenévesen meg hetvenévesen.  Hát a tizenhatot én szerencsésen kihagytam, mivel akkor Tolsztoj világa semennyire nem vonzott. Letudtam a kötelezőt, Levin kedvéért elolvastam az Anna Kareninát, azzal köszöntem…

Tessék, gyerekek, olvassátok, mit írt nektek a Tolsztoj bácsi. Igen szépet. Igen sokat. Apróbbat-nagyobbat. Arra való meséket, hogy Koljuska meg Nasztyenka megtanuljanak olvasni, és közben megértsék, hogyan működik a világ. Hogy a holló vízbe fojtja a fiait, akik nem mondanak neki igazat. Bizony.…

Újraolvasás vége.Meglepő, hogy milyen kevésre emlékszem – a második olvasásból, pedig azt huszonévesen követtem el. És viszont: milyen sokra az elsőből, pedig akkor még gimnazista voltam, és nagyon untam. Az Anna-szálat. Bocsásson meg a világ. Én biza azok táborát erősítem, akiket Levin érdekelt,…

Újraolvasás vége. Ez de fura. Nem is tudom, hányszor olvastam már, de ilyen még nem volt: nem belement az a fránya por a szemembe a végén? Ritkán szoktam könyvek fölött sírni (ez is gyorsan felszáradt), Tolsztojon pláne. Ez nem az a könyv, amelyet olvasva az ember izgul, hogy mi lesz a vége. Ez az…