Fríz irodalom: abszolválva. (Még ha önálló államuk nincs is.) Kár, hogy a szerzője sose vallotta magáénak ezt az ötletes kis alternatív történelmi regényt. Lehet, nem építettek volna akkora kultuszt köréje, mint így, hogy elhitették róla, hogy Atlantisz pusztulásától a XIII. századig terjedő időszak fríz történelmének középkori krónikája. Cserébe ő lehetett volna a műfajteremtő, aki már az 1870-es években ráérzett arra, mi lesz a divat százötven év múlva. Oké, írni nem tudott, mert ahogy csinálja, az dögunalom (lehet, hogy ezt röstellte, azért nem vallotta be?), de a világépítés egyáltalán nem rossz. Igaz, hogy jó se. Ezért a megfelelő jelző az „ötletes”.

Igen, a szerzőnek határozottan vannak ötletei. El tud képzelni egy rokonszenves, igazságos, békés kis társadalmat... oppardon, még hogy kicsi, hát behálózzák fél Nyugat-Európát, segítenek a primitív görög kecskepásztoroknak államot alapítani, Nagy Sándornak Arábiát felfedezni (kár, hogy nem éri meg a végét), és jóval őelőtte belakják Indiát. Az egy dolog, hogy az 1870-es években nem túl nagy területen éltek a frízek, és nem alkottak szuverén államot. Az alternatív történelem mindent helyrepótol – mint említettem, Atlantisz pusztulásával indítva. De nem akarok csúfolódni: ez a része a világépítésnek tényleg rendben van. Lett volna még rajta mit dolgozni, például nem igazán világos, hogy ha a közösségeket mindig nők irányítják (mitológiai gyökerű indoklással), akkor miért nem tölthetnek be alacsonyabb pozíciókat is (pl. hajóskapitány, iparosmester, katona stb.). De ez részletkérdés, a műfajteremtés ilyen gyerekbetegségekkel jár, ezt ugyanúgy nem rovom fel neki, mint ahogy azt sem (pedig piszkálja a csőrömet), hogy akkor már mér ne lehetne teljes egyenlőség, és lenne általában nemtől független a pozíciók/rangok betöltése, uralkodótól suszterig. Ilyenekért nem vonok le pontot.

Mi kellett volna ahhoz, hogy jó legyen? (Az írói vénán kívül. Azt, hogy ez a krónika ennyire száraz, nem bocsátom meg.) Például a háttér rendes feltárása. Például egyetlen árva pillantás a XIII. századi Európa térképére, könyörgöm. Hogy legalább köszönő viszonyban legyenek vele az alternatív történelmi viszonyok. Én esküszöm, felfüggesztettem a kételkedésemet az előszó olvasása közben, én esküszöm, le akartam nyelni, hogy ezt tényleg a középkorban írták. Végül is kijeim nekem a frízek, hát nem mindegy énnekem, gyarmatosítottak-e Indiában ezelőtt ezer évvel, és ők adtak-e nevet a görögöknek?!* Én egészen odáig bármit hajlandó voltam elhinni a fríz Anonymusnak, amíg meg nem érkeztek a történetbe a kontinens északkeleti részéről a finnek és a magyarok. Jahahaj. Legalább a líveket odatette volna még, ahhoz tényleg elég lett volna egy korabeli Európa-térkép. Ilyeneket, hogy mordvinok, vepszék, manysik, lehet, nem is igényelnék. De ez így... hogy hallott harangozni a magyar meg a finn nyelv rokonságáról, és mindjárt egy brancsba söpri őket, a háttérnek, a többi népnek, a nyelvek hasonlóságának meg semennyire nem néz utána, hát mondjátok meg, így kell regényt írni? És mindjárt alternatívat, mikor a „rendes” történelmet se ismeri?

Szóval engem itt elveszített az Oera Linda Book. Még ha nem lett volna ennyire unalmas. Vagy több atlantiszos elképzelést tartalmazna. (Sajnos éppen csak megemlíti a pusztulását.) De így... Ötletes kis alternatív történelmi regény, aztán higgye el, aki akarja (más nagyon nem fogja), és élvezze, aki tudja (irigylem).

Utóirat: Amúgy nem bánom ám, hogy elolvastam, mégiscsak műfajteremtő. De több pontot erre nem kap.

* A könyv hajmeresztő névetimológiái még szórakoztatóak is, komolyan mondom. Ha nem az 1870-es évekről lenne szó, azt mondanám, a mi Anonymusunk súgott a szerzőnek. A névtelensége még stimmelne is.

Ezt 2020. január 19-én írtam. 

Pontszám: 10/6