És életemben először ingerem támad mémet gyártani.
Maradtam az ingernél, főleg azért, mert megfelelő képet nem találtam Perseusról.* A „megfelelő” alatt olyan képet értenék, amelyiken csak halovány árnyalata is megjelenik a komikumnak. Mind komoly, sőt zord. Ezért választottam Percy Jacksont, bár itt speciel ő se komikus, de legalább a kezében tartott tükörpótlék az. :)
Gyerekek, Perseus, az VICCES! Én ezt sose gondoltam volna. No jó, nem szándékosan az, de így is párját ritkítja a története e között a sok hisztérikus istenről szóló komor mese között. Ja, és stílusa is van. Meg persze irigylésre méltó varázstárgyai. Neki is van szárny a sarkán, nemcsak Hermésznek, úgyhogy simán közlekedik a levegőben, körbejárja a Földet – és nála van titkos fegyvere, a nővére (Minerva) segítségével szerzett halálos tekintetű Medusa-fő. Amelyet csak úgy tudott levágni, ha tükörből nézte. A modern Percynek a telefontok háta is megfelel.
Szóval tessék megjegyezni: ha Perseus azt mondja, hogy fordulj el, akkor, öcsém, az nem játék…
In medias res kezdődik a története a Metamorphosesben, ám kettő perc alatt meg lehet tudni róla mindent, mert tudja az illemet, és ha találkozik valakivel, akkor bemutatkozik. De mint a spanyol nemesek. Minimum öt sorban végigmondja az egész családfáját és minden viselt dolgát, és komolyan mondom, vártam, mikor teszi hozzá, hogy „y Azevedo”. Amikor a tengerpartra láncolt Andromedát megtalálja, az plusz öt sor, mert bemutatkozás után gyorsan a kezét is megkéri. Miközben legalább egy oldal óta közelít feléjük a tengeri szörny.** Akinek neméről épületes társalgást folytattunk (némely elgondolkodtató latin szóvégződések okán), és végül arra jutottunk, hogy valószínűleg nőnemű és éhes. :)
Ilyenkor a családfafelmondás és a lánykérés a legsürgősebb dolog. Csak úgy random nem mentünk meg egy nőt a tengerparton. Ahhoz törvényes jogcím és a család beleegyezése kell. (A lányét nem kéri. Hm. :/)
Erre mondom, hogy nem szándékosan vicces. Leginkább a „hólyag” jut eszembe róla. De persze attól, hogy hólyag, még lehet hős. :) Legalább van neki egyénisége.
Jól nevelt és udvarias, igazi lovag. (Na jó, a szörnyeteggel szemben nem.) Mindig őszintén meglepődik, ha nem veszik komolyan. (Önismeret nem ártana neki a jólneveltség mellé.) Az Atlas nevű óriás előtt kulturáltan a vendégjogra hivatkozik (a családfáján kívül). Atlas tojik a vendégjogra (meg a családfára). Perseus csak erre a jogsértésre gurul be, de még akkor is jól nevelt, és „accipe munus” („fogadd az ajándékot”)** szöveggel mutatja oda neki a Medusa-fejet.
És így keletkezett az Atlasz hegység. :)
A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Atlasz_(hegység)
Perseus történetének mélypontja a lakodalma. Arról sem ő tehet. Mármint a mélypontról, nem a lakodalomról. Jön Phineus, a menyasszony korábbi jegyese, és számon kéri az apósjelölttől az adott szavát. Apósjelölt egyoldalas beszédet mond arról, hogy mi jár annak, aki hagyja a menyasszonyát kikötöztetni a tengeri szörny elé. Sajnos Ovidius túl kulturált ahhoz, hogy pontosan leírja a szakkifejezéseket, pedig érdekelne az ókori római szleng. Phineust az egyoldalas beszéd nem hatja meg, és szó szerint csatatérré változtatja a lakodalmas házat.
Ez a csata sok mindenre jó, úgymint:
1. Megmutatni, hogy Ovidius is tud olyat, mint Homérosz. Kétsoronként bemutatnak egy szereplőt, majd változatos módszerekkel vért hányatnak vele.
2. Engem rohadtul untatni.
3. Bebizonyítani, hogy Perseus Medusa-fő nélkül is valaki.
De Andromedát visszaszerezni, arra nem. (Andromedát Phineus sem kérdezi meg. Nullum commentariolum.)
Oldalakon keresztül ölik egymást, a végén már kétszázan mennek Perseusra egyszerre, mire besokall, de még akkor is lovag, mert elordítja magát: „Ti akartátok!*** Forduljon el, aki a barátom!” Ha erre nem figyelsz, így jártál. Perseus előhúzza a csodafegyvert, és szoborparkot csinál az ellenségből. Ezt már nem untam. :) Hamarabb köllött vóna…
Bocs, de ezt a képet muszáj volt iderakni. :) Forrás: https://funiq.hu/3402-memento-park-szoborpark-múzeum
Üdítő kivétel ez a mítosz. Ritkán fordul elő, hogy a hisztérikus hülyét (jelen esetben Phineust) úgy intézzék el, ahogy megérdemli. És még van pofája szerelemféltésre hivatkozva az életéért könyörögni a végén. (Természetesen csak miUTÁN az összes párthíve elhullott.)
Utána még jön egy-két utózönge, de eddigre már szerintem mindenki tisztában van a tanulsággal. Ha valaki mégse, akkor megismétlem: ha Perseus azt mondja, hogy fordulj el, akkor, öcsém, az nem játék… :)
* Amúgy nem szeretem a görög nevek latinos átiratait használni, de mivel Ovidiust olvasok, ráadásul párhuzamosan latinul és magyarul, most ezeknél maradok.
** 0.52-től: https://www.youtube.com/watch?v=JXEKgy735V0 (bocsánat :))
*** Ideillene még (ha már csatajelenet) egy újabb szleng kifejezés a fej és a végbélnyílás összefüggéséről, de sajnos megint nem tudtam meg, hogy az hogy van latinul.
Ezt 2018. augusztus 21-én írtam.
Ovidius Metamorphoses című műve nagyon sok antik mítoszt és mesét dolgoz fel, sajátos stílusban, egyedi módszerekkel, és ahhoz képest, hogy Kr. u. 8-ban jelent meg, az égvilágon semmit nem veszített aktualitásából. Történetei nem léptetik ki az olvasót a saját világából, ellenkezőleg: megvilágítják azt, úgy, ahogyan még nem látta. Nem lehet szabadulni tőle. Az én agyam is folyamatosan kattogott olvasás közben. Ebből pedig időnként mindenféle bejegyzések születtek. A gyűjtőoldalt itt lelitek.
