Azért szeretek klasszikus filozófiákat olvasni, mert sok későbbi mű előzményeit megtalálhatom bennük, ezáltal a későbbiek könnyebben érthetővé válnak. Ezt a könyvet is ebből a célból vettem elő. Mindkét művet, amelyek ebben a kötetben jelentek meg magyarul, Hamvas Béla ajánlja „A száz könyv” című művében.

Valószínűleg nem erre a fordításra gondolt.

Az első könyvvel még csak-csak boldogultam valahogy, többször is végigolvasva az egyes pontokat. Az, hogy mindkét könyv tartalmaz modern magyarázatokat is, egyrészt örvendetes, és köszönöm a szerkesztők munkáját, másrészt én személy szerint nem mindig szeretem, ha helyettem próbálják megérteni azt, amit nekem kéne. Olyankor gyanakodni kezdek, hogy a modern magyarázat esetleg túlságosan is modernre sikeredik. Az első könyvben ez a gyanúm nem vált be, a magyarázatok tényleg segítettek a megértésben.

A második: teljes csőd. Részint a fordítóé, részint az enyém. A magyarázatok pedig nemhogy világosabbá tettek volna bármit is (nem, itt nem a Patandzsali-féle értelemben használom a „világos” szót), hanem még messzebbre vittek be az erdőbe. Beismerem, nem is nagyon erőltettem meg magam, de mivel az első részbe tényleg beleadtam mindent, azért más is ismerje be, hogy nem biztos, hogy a dolog csak rajtam múlt. Pár oldal után az az intenzív érzésem támadt, hogy a fordító önkényesen ad az általa használt szavaknak olyan jelentéseket, amelyek azokhoz a szavakhoz nem tartoznak, és azt várja, hogy az olvasó lásson bele az ő fejébe. Eleve nagyon tömör, nehéz szövegről van szó, hát még így.

Azt, hogy elolvastam, nem bántam meg. De pontot nem kap. Egyrészt azért, mert ennyi minden múlt a fordításon. Másrészt azért, mert sajnos nem egyszerűen előzményeket kaptam a későbbi alkotók életműveihez, hanem konkrétan semmi olyat nem tudtam meg a könyvből, amit már az utódok műveiből ne tudtam volna. (Ez speciel lehet az én hibám. Lehet, hogy én nem vettem észre azt, ami nem felelt meg az előzetes elvárásaimnak.) Harmadrészt azért, mert – mi tűrés-tagadás – határozottan nem én vagyok a célcsoport.

Egyszer talán még megpróbálkozom vele. Ha újrafordítják.

Ezt 2019. szeptember 11-én írtam.