„Kalapból húzós” molyklubos ajánlásra olvastam. Ezt választottam a három ajánlásból, mert fantasy és mert lengyel. Azt, hogy akkora sláger, és hogy lett belőle videojáték és film, valószínűleg én tudtam meg utoljára. Akkor, amikor elkezdtem keresni, és az egész városban mindenütt hiánycikknek minősítették. Ezért is olvastam angolul (online könyvtárból), pedig különben csak akkor szeretek angolul olvasni, ha eredetileg is azon a nyelven írták a könyvet, vagy ha más nyelven ugyan, de magyar fordítás nincs. Ebben az esetben meg még azt a jelzést is kaptam, hogy a magyar fordítás jobb. Na, mindegy.

Sokat nem akarok írni róla, mert tetszett ugyan, de nem igazán az én ízlésem. Arra számítottam, hogy „lengyelebb” lesz. A szláv mitológia és népmesék szereplőit szerettem volna viszontlátni. Sajnos belőlük volt a legkevesebb, és leginkább harmad-negyedrangú mellékszerepekben bukkantak fel. Az más kérdés, hogy a Grimm- és egyéb meséket viszont kiválóan meséli újra Sapkowski. Különösen a naturalisztikus-horrorisztikus Hófehérke érdekelt nagyon. (A Szépség és a Szörnyeteg feldolgozása se rossz, csak ahogyan a nemi erőszakot kezeli, azt... inkább nem minősíteném. Mondjuk, a következő epizódok valami ellensúlyt azért adnak neki.) A lengyel népmesék olvasásához azért meghozta a kedvem, kaptam is karácsonyra egy kötetnyit, nem tart vissza semmi. 

A főhős meg tényleg Philip Marlowe (illetve a legelején John Wayne), revolver helyett karddal, a szilárd erkölcseivel, a kitaszítottságával, a szótlanságával meg a belső démonaival együtt. Értem én, hogy mit szeretnek rajta, csak nekem nem tetszik a Chandler világa. Lengyel verzióban se. Bocs. 

Köszönöm szépen az ajánlást! Majd lehet, hogy próbálkozok még a sorozat további részeivel, de az nem most lesz.

Ezt 2019. december 18-án írtam. 

Pontszám: 10/8