Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Egy szekérderéknyi lengyel hagyománykincs (Aleksander Chodźko: Fairy Tales of the Slav Peasants and Herdsmen)

2020. március 21. - Timár_Krisztina

chodzko.jpgElég gyakran szoktam úgy átlagolni, hogy a megírás minősége öt csillag, az élmény három, a végeredmény négy. Na, itt fordított a helyzet. Minőség három, élmény öt. Unalomig ismert mesék nem túl érdekes verzióit tartalmazza a kötet, minden utalás nélkül arra, hogy hol, kiktől, mikor gyűjtötték őket. A cím olyan elvárásokat kelt, amelynek a tartalom nem tud megfelelni (ezek lengyel, esetleg orosz mesék, a többi szláv nép sehol), ráadásul elég sok az ismétlődő motívum. Gyerekeknek semmiképp nem ajánlom. DE! Amire nekem kell, arra egyszerűen tökéletes.

Amikor Sapkowski Vaják-sorozatának első részét olvastam, végig azon nyavalyogtam, hogy hol vannak a sajátosan lengyel népmesei alakok. Nem igaz, hogy nem lehet elég ijesztőeket találni közöttük. Igen, persze, tudom, az abban felhasznált történetek (Hófehérke, a Szépség és a Szörnyeteg stb.) nemzetköziek, meg általában a népmesék kiválóan tudnak közlekedni kultúrák között, de akkor is, hogy csak egy-két huszadrangú mellékszereplő erejéig bukkanjon fel ez a mesevilág, és pont egy lengyel szerző művében?!

Na, itt aztán kaptam őket orrba-szájba, horrorral vagy anélkül. Náluk is van Baba Jaga meg Halhatatlan Koscsej, vannak az elemek fölött uralkodó királyok és az időt (a tizenkét hónapot) irányító öregember, hosszú szakállú púpos törpe és társaik. De nem ez az igazán érdekes. Hanem például az, hogy Baba Jaga orosz mozsár és mozsártörő helyett tölgyfa teknővel és vasmankóval közlekedik, utóbbi igény szerint tömegmészárlásra vagy evezésre is használható. Vagy az, hogy ha egy állat életét (aki utóbb hálás lehet az életmentésért) kőhajítással próbáljuk megmenteni, és véletlenül egy öngyilkos koponyáját kapjuk fel kő helyett, azzal az öngyilkos lelke kimenthető a pokolból (persze tisztes temetés után), és ráadásul még azt is megmondja, mivel tudjuk szolgálatunkba állítani a lovát. Van baziliszkusz is, de csak a feje, a testéből hegy lett a testvére árulása után, és őt is meg kell menteni. A túlvilági démonokat rövid kabátjukról, szűk nadrágjukról és háromszögletű kalapjukról lehet fölismerni, a gyilkosok kezét forró szurokba mártogatják, a nyakukat fából készült fűrésszel fűrészelik a túlvilágon, egyébként meg a királykisasszonyok a legjobb rejtvénykészítők.

Sok-sok mindent fel fogok tudni belőle használni, ezért az élménnyel a legteljesebb mértékben elégedett vagyok. Ilyen mesegyűjtemény jöhet még sok. Ez a legelsők között van, tudom, még a XIX. század végén készült.

Ezt 2020. január 18-án írtam. 

Pontszám: 10/8

Kiadási adatok: Library of Alexandria, Miami, 2003. 366 oldal, Emily J. Harding fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr9415540574

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása