Na, ki mondhatja el magáról, hogy olvasott már mandzsu irodalmat?
Odavagyok ezért a kiadói sorozatért. Eddig három van meg belőle itthon, most nézem, mik jelentek még meg a sorozatban, egyet-kettőt még biztos beszerzek.
Szerintem ez a kötet a legrövidebb belőle, pedig igazából ez se egyetlen szöveg, hanem két még rövidebb. Azért az elsőnek a címe szerepel a borítón, mert azzal lehetett eladni. A második egyébként is csak elszánt érdeklődőknek való.
Mandzsúria, az az orosz Távol-Kelet nagy része, meg Északkelet-Kína. Történelme igen változatos, voltak ők Kína urai is, alávetettjei is. Irodalmuk sajnos jóval gyérebb (az utószó szerint), nyelvüket pedig egyre kevesebben beszélik. A „Nisan sámánnő” az ő népi irodalmuk része, borzasztó érdekes túlvilági utazás, samanisztikus és buddhista hiedelmek keveredése, túlvilági városokkal, fákon ülő lelkekkel, csónakként használt sámándobbal meg egyéb ilyen nyalánkságokkal. Hozzá még roppant szimpatikus a főszereplő Nisan: magabiztos, ügyes és vagány, igen-igen gyarló, de bűnösből képes tisztességessé válni. A jegyzetek pedig mindennél jobban érdekeltek, ahogyan az egyes részleteket művelődéstörténeti szempontból magyarázták. Némelykor ügyesen megtaláltam az Eliade-párhuzamokat. És ötven kicsi oldal az egész.
A másik szöveg „A mandzsu szertartások és áldozások császári parancsra szerkesztett törvénykönyve”, és hajszálpontosan olyan izgalmas, amilyen a címe. Aki a korszakkal és/vagy a néppel foglalkozik, annak biztos rendkívül fontos dokumentum, de én úgy két bekezdés után gyorsolvasásra kapcsoltam, és még a jegyzetek se tudtak lekötni. A végén mindössze egyetlen kérdésem maradt: ha tényleg minden reggel ÉS minden este elvégezték ezt a disznóáldozatot a főnemesi udvarokban, akkor MENNYI disznót kellett ahhoz évről évre felnevelni, és hol fértek el?!
Az utószó megint jó volt, főleg a mandzsu házak leírása. Igen praktikusak a hosszú, lapos tetejű kemencék, egy házban kettő-három, amelyeken éjjel aludni lehet (mármint úgy, hogy előtte befűtenek), nappal meg főzni. Amelyikre éppen nem tesznek fazekat, arra ráülnek. Kemény hidegek lehetnek Mandzsúriában, hogy ilyeneket találtak ki.
Na, így jött ki a kilenc pont.
Csak azt tudnám, hol találtam. Ár nincs beleírva, tehát nem antikváriumban. Talán valami egységáras kiárusításon?
Ezt 2019. július 12-én írtam.
Pontszám: 10/9
Kiadási adatok: Helikon, Bp., 1987. 102 oldal, Melles Kornélia fordítása