Jelena Lengold kortárs szerb novellista, és az Európai Unió Irodalmi Díját nyerte el ezzel a kötettel. Tisztelet-becsület neki. Készséggel elismerem, hogy a díjhoz méltó színvonalon ír. Csak nem nekem.

Ez határozottan nem az én könyvem. A megírás minősége tíz pont, ezt elismerem, de az olvasási élmény legfeljebb hat. Az „Árnyék” és az „Égbolt” című novellák nélkül az is öt lenne. Ezért átlagoltam nyolcra.

Már megint bedőltem a címnek: reménykedtem, hogy legalább nyomokban utalni fog a középkori-reneszánsz komédiákra, de még nyomokban se utalt rájuk a címadó írás. Se. :( Rendkívül fontos dolgokat mond ki egyébként, meg rendkívül nyomasztóakat is, hol nyilvánvaló, hol elfojtott dühvel. (Úgy látszik, nemcsak a kortárs magyar irodalom védjegye ez a fajta a depresszió.) Olyan dolgokat, amelyeket ki kell mondani, azok helyett is, akik nem tudnak megszólalni. Csak ez a dühös-kemény, a durvaságig elmenő hangnem, ez nem való nekem. Még akkor se, amikor egyetértek az elbeszélővel. Pláne, amikor nem. Úgyhogy nekem csak azok az írások jöttek be, amelyek nem ezt a hangnemet alkalmazták. Mert tud Lengold több hangnemben, több hangon is írni, ebből is látszik, hogy jó író.

Az „Árnyék” és az „Égbolt” címűről külön:

Az előbbinek az elbeszélője középkorú férfi. Az a fajta, akinek ránézésre megalszik a szájában a tej. Valószínűleg semmilyen értelemben nem felel meg annak, amit a mai szerb társadalom „férfias”-nak tekint (annak, amit a magyar társadalom, tuti nem), ellenben pontosan az a típus, amelyik ettől még évszázadok óta létezik, csendben, szégyenkezve, és családokat meg társadalmakat építenek rá. Az, ahogyan a novella stílusa bánik vele, annyira szép, annyira finom, szelíd, szomorú. Vele szemben meg ott a nagyon macsó testvére, aki hangos, dinamikus, felelőtlenségében is elbűvölő tud lenni.*

Az utóbbiról először azt gondoltam, filozofikus sci-fi, meg is dicsértem magamban Lengoldot, hogy lám, ilyet is tud, és milyen jól csinálja. A második fele aztán átment lélektani novellába, egy apa-lánya kapcsolat torokszorító bemutatásába. De tényleg elszorult a torkom, ez nem szólam.** Az egész sírni valóan szép.

A többit hagyom.

Megérdemli a díjat, megérdemli, hogy olvassák, de én majd inkább máskor. :)

* SPOILER Nem árulom el, mi a vége, de legnagyobb megelégedésemre senki nem bűnhődik meg azért, mert azt az életmódot éli, amelyre született.

** SPOILER Ettől függetlenül nagyon ügyesen ott marad lebegve a sci-fi szál is, annak ellenére, hogy az egyik szereplő nyilvánvalóan nem beszámítható.

Ezt 2019. május 29-én írtam. 

Pontszám: 10/8