2019. február 8. 

Persze, hogy én :) Egy XII. században játszódó történelmi fikcióról van szó, amely csendes-óceáni régészeti és néprajzi kutatásokon alapszik. Legalábbis eddig még nem kaptam rajta, hogy hibázott volna, ami a flórát-faunát, ipart és mezőgazdaságot illeti.

„The tongiaki melted silently through the brine, cutting the surface all so gently. Her speed was constant and true, neither waning nor heading promptly. The massive tapa sails were curved with a moderate breath of night wind, the sounds of the masts creaking against the stern and the lapping of the water at the bow. In the centre of the sail craft was a large, elevated platform, which housed a fireplace. It was furnished from a huge limestone crucible that protected the wood of the tongiaki and was heaped with logs that burned with steady flame and warmth.” (Joshua Taumoefolau: The Providence of War)

A fenti képen (meg az idézetben) egy tongiaki szerepel. Garantáltan ilyeneket használtak Tongán évszázadokig, itt találtam a képet. (Görgessetek le Tongához.) Mondjuk, szerintem a Tuamotu-szigeteki jármű sokkal menőbb, tiszta steampunk. (Remélem, olyan is lesz még a regényben.)

Kétoldalt két „fatalp” egyensúlyozza, arra akkora fedélzet épül, hogy sokan elférnek rajta, még fedél alá is lehet húzódni. Sőt tüzet is lehet gyújtani rajta, melegedéshez és főzéshez. Vastag mészkőből készül a tűzhely, megvédi a fát a gyulladástól. A vitorla anyaga tapa, ennek utána kellett néznem: óceániai háncsszövet. Vannak fafajták (festőfüge, papíreperfa), amelyeknek a kérgéből, kellő kikészítés után, kiváló szövet készíthető. Ilyen. Nézzétek végig a képeket, érdemes.

Ezeket a hajókat tényleg hosszú-hosszú tengeri utazásokra találták ki. Nem is boldogulhattak volna nélkülük Óceánia sok évszázados történelme alatt, főleg, amikor éppen középkori birodalmat építettek.

Esküvőre készült tapa. Forrás: a fenti Wikipédia-szócikk.

A regénybeli tongiaki szerintem a képen láthatónál jóval nagyobb, mert egyrészt tényleg sokan elférnek rajta, másrészt egyszer kifognak a tengerből egy kétmázsás marlint (az olyasmi, mint a kardhal), és éppen csak megmeríti egy kicsit a tongiaki szélét a vízben. Igaz, a legnagyobb hős tartja a kötelet. :) Utána van hely arra is, hogy feldolgozzák a halat.

A regényről utóbb itt írtam részletesen. A regény kapcsán utánanéztem a helyi földrajzi jellegzetességeknek és a térség történelmének is.