Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Egy középkori birodalom – vízből

2020. március 14. - Timár_Krisztina

tongai_birodalom.jpg

Kép forrása: https://archaeologynewsnetwork.blogspot.com/2014/07/tonga-provided-interaction-centres-for.html

2019. február 18. 

Akkor még egy, és békén hagylak benneteket Tongával. :) 

(A másik két írásom a témában itt és itt található, Joshua Taumoefolau tongai író regényéről írt értékelésem pedig itt.)

A térképen (többek között) Óceánia látható. Ahogy az iskolában tanítják: Polinézia, Melanézia, Mikronézia. Szép nagy terület, beletartozik a fél Csendes-óceán Hawaiitól Új-Zélandig (nagyjából 7500 km), Új-Guineától a Húsvét-szigetig (nagyjából 12000 km). Az nagyobb, mint egész Afrika. Persze a terület túlnyomó része víz. De az nem csökkenti a jelentőségét.

Ezen a területen építette ki tengeri birodalmát Tonga a középkorban. Illetve abban az időszakban, amit mi Európában középkornak nevezünk. Mondák, regék őrzik az emlékét, régészeti kutatások igazolják a szájhagyományt.

Az állam megerősödése 950 körül kezdődött, amikor függetlenítette magát a közeli Fidzsitől, utána pedig hódításokba fogott. Egy ekkora vízfelületen ehhez nemcsak katonák, hanem profi hajósok is kellettek, ilyen hajókkal, ni. Simán meg lehet őket erősíteni úgy, hogy bírják az óceánt. A hódítások úgy folytak, mint ahogyan a Római Birodalom is kialakult: Tonga folyamatosan bővítette a területét, újabb és újabb államokat kebelezve be. Az egyes szigeteket, szigetcsoportokat alkirályok irányították, betartatták a törvényeket, gondoskodtak a gazdaság normális működéséről, szedték és fizették az adót. Többek között a kereskedelmüknek köszönhetik, hogy fennmaradt az emlékük, a régészek ugyanis például úgy keresik a birodalom határait, hogy megnézik, mely területeken dolgoztak hasonló anyagokkal a mesterek. Például Tongatapu szigetén (ez ma is Tonga államhoz tartozik) találtak olyan kőeszközöket, amelyekhez Tahitiról (Tongától 2500 km-re keletre esik, a Társaság-szigetek része, amely a fenti térképen úgy szerepel, hogy "Society Is.") hozták a nyersanyagot.

Aztán persze a felbomlását is a túlméretezettség (meg a sok különböző, függetlenedni vágyó kultúra) okozta. De ahhoz kellett ötszáz év. Szép. Minderről bővebben olvashattok itt (angol nyelven).

Most azt hagyjuk, hogy mi a véleményem a birodalomépítésről úgy általában. A The Providence of War című regény ettől még változatlanul nagyon jó, másoknak is ajánlom. Gondos kutatások alapján építette fel a szerző a történelmi hátteret, nem kaptam rajta hibán. Olyan eseményekről ad hírt, amelyek számunkra egyszerre ismeretlenek és ismerősek, de mindenhogy érdekesek.

A XII. században, amikor a regény játszódik, a Tu'i Tonga nevű birodalom (a regényszöveg szerint) már elérte legnagyobb kiterjedését. Akár így is lehetett, bár nagyon nehéz megmondani, pontosan meddig terjedtek a birodalom határai. A teljes csendes-óceáni szigetvilágot biztosan nem fogta át, de azok a területek, amelyeken a cselekmény zajlik, biztosan beletartoztak: a mai Tonga állam szigetcsoportjai, Fidzsi, Szamoa, Rarotonga (a Cook-szigetek része, a térképen látszik). Azok a területek, amelyek a regény szerint már nem tartoztak bele, azok tényleg nem: Új-Zélandot éppen ekkor kezdték felfedezni a polinézek, a Húsvét-sziget túl messze feküdt, a mai Mikronézia pedig erősen védte magát. A régészek erre az időszakra teszik az óceániai monumentális építkezések időszakát. Szó esik a regényben piramisról, mesterséges szigetekről (Mikronéziában), és arról az építményről is, amely itt látható, ha legörgettek (egyébként ezt az angol nyelvű cikket is forrásként használtam, és az alábbi kép is onnan való).

td79vpoadscmut4pehg5sa-650-80.jpg

A képen látható trilithon a volt birodalmi főváros, Heketa területén található. A regény cselekményének idejében vált fővárost az uralkodó, és kapja ezt a szerepet a Mu'a nevű település, ahonnan aztán évszázadokig irányították a birodalmat. De kameózik egyet az állam mai fővárosa, Nuku'alofa is, akkor még kicsike falu. :)

Szóval részemről nagyon örülök, hogy pont ezzel a regénnyel kezdtem magam kiművelni Óceánia irodalmából. Ezek után biztos sokkal többet fogok érteni más népek műveiből is – mármint ha végre hozzájuk jutok. :) Szeretnék még ilyeneket, sokat. Most éppen mikronéziait vagy Marshall-szigetekit…

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr5615521146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása