Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Klasszikus ismeretterjesztő munka, százhúsz évvel ezelőtti műkedvelőknek (Tolnai Simon: A bűvészet könyve / A leleplezett spiritizmus)

2020. március 10. - Timár_Krisztina

tolnai_1.jpgA műkedvelők különleges ismertetőjele a rengeteg szabadidő, mivel a mutatványok begyakorlási ideje legalább naponta egy-két óra, darabonként egy-két hétig. Ez nem akárkinek való mulatság. És a kellékek se kerültek kevésbe, úgyhogy ha valaki ebből akart élni, annak nagyon oda kellett tennie magát.

Gyerekkoromban nagyon érdekesnek találtam és többször is elolvastam a Csodák könyvét, amely hasonlóképpen sok érdekes bűvésztrükköt tartalmazott, de elsősorban a magyarázatukra koncentrált, nem arra, hogy hogyan kell őket végrehajtani. Tolnai Simon könyve sokkal részletesebb, bonyolultabb leírásokat tartalmaz, jóval alaposabban járja körül az egyes trükköket, akár többféle változatban is. Elsősorban kézikönyv akar lenni, így az érdeklődés felkeltésére kevésbé alkalmas (arra a linkelt Gibson-könyvet javaslom). A százhúsz éves szóhasználat kicsit nehezíti a megértést, viszont ódon bájt kölcsönöz a szövegnek, különösen, hogy reprint kiadásról van szó, amelyben az összes cz benne maradt. 

A mutatványok ismétlése elkerülendő, mert ezáltal is könnyen kitalálhatják a mutatvány kivitelét és ez utóbbinak elkerülése czéljából czélszerü minden mutatványt, ahol csak lehet, többféle kivitelben gyakorolni be, hogy ha egyiket kitalálják, a bűvész rögtön bebizonyithatja, hogy ő a mutatványt másképp csinálta, igy azután nem jön zavarba s nem kaczagnak az ő rovására.

Ha valaki aggódna, hogy elavultak a benne levő trükkök, azt megnyugtatom: legfeljebb a bolt zárt be, ahol az eszközöket kapni lehetett. Az itt bemutatott fortélyok nagy része kortalan, Rodolfó ugyanúgy használta őket, mint a mai bűvészek. Sőt, a SICC-ből is rémlett egyik-másik mutatvány. De azért korrajznak sem utolsó a szöveg, ha valaki arra kíváncsi: A tökéletes trükk vagy Az illuzionista c. filmeknek nem egy eleme visszaköszön belőle. Csak a trükkök piszkos oldalát felejti el hangsúlyozni Tolnai. :/

Szellemek konyhája

A bűvész egyik kezében egy kis pléhserpenyőt tart, másikban a varázsbotot. A serpenyőt gondosan megvizsgáltatja, s időközben meggyujt egy kis szeszlámpát. Az üres serpenyőt azután a láng fölé tartja s elmondja, hogy a bűvész sohasem szenvedhet szükséget, mert szellemei segélyével bármily ételt elővarázsolhat magának az üres serpenyőből. Most éppen rántottára jött étvágya. Eközben észrevétlenül lecsavarta az üres varázsbot kupakját s mihelyt a serpenyő forró lett, a bűvész a botot a serpenyő fölé tartja, nyitott végét a forró serpenyőre teszi (134-ik ábra) s kavarni kezdi. A varázsbot meg van töltve két tojás tartalmával s nyilása egy kis vajjal betömve. A bot melegedni kezd, a vaj felolvad s a bot tartalma a serpenyőbe ömlik s egy percz mulva a közönség megkóstolhatja a kész rántottát. Ugyanolyan szinü varázsbot készenlétben tartandó és át lesz adva a mutatvány befejezése után megvizsgálás végett a serpenyő is, a bot is.

Úgy általában ebben a könyvben minden tiszta, világos, racionális, kedves, barátságos és józan, itt nem bánt senki senkit, vagy ha igen, azt gyorsan, ám kíméletesen leleplezik, és elküldik melegebb éghajlatra. Valami égi derű sugárzik ezekről a lapokról, az elejétől a végéig azt sugallják, hogy a világban minden, de minden rendben van (de minimum rendbe hozható). Még a túlvilági jelenések is, amelyekről egytől egyig bebizonyítja, hogy csalás eredményei, és bízzunk csak meg az okos gondolkodókban, majd jól megmagyarázzák előbb-utóbb mindegyiket.

Nem akarom az ellenkezőjét állítani annak, amit Tolnai mond, és eszem ágában sincs csalók pártjára állni. Egyszerűen annyira szépen és jól klappol minden mindennel ebben a könyvben, hogy arra én már gyanakvással reagálok. Kívülről nézem a mágiával foglalkozó könyveket, de kívülről nézem Tolnai könyvét is, és, azt hiszem, ez rendben is van így, mint ahogy az is, hogy éppen akkor szedjek elő egy ilyen racionális könyvet, amikor az irracionálisról is sokat olvasok éppen. És igen, korrajznak semmiképpen sem utolsó, főleg, ha valaki nem a világfordító nagy eseményekre kíváncsi, hanem hogy mi zajlott az emberek fejében a XIX. század utolsó éveiben.

Számomra mindenképp hasznos és szórakoztató olvasmány. Azt is tudom, mire fogom felhasználni. Szellemet nem idézek.

Megjegyzés: fönn van ám a MEK-en. 

Ezt 2018. július 20-án írtam. 

Pontszám: 10/10

Kiadási adatok: Pátria, Bp. 1989. 272 oldal

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr415513860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása