Két év késéssel ugyan, de az én életembe is belépett a világ legnagyobb hugrabugosa, Newt Scamander, azaz Göthe Salmander.* Akinek a magyar vezetéknevét ezúttal elszúrta a fordító, de szegény ebben véletlenül se hibás. Honnan a francból tudhatta volna tizenhét évvel ezelőtt, hogy a szereplőnek semmi köze a tűzhöz. (Erről lentebb.) A Szkamandrosz folyóhoz, na, ahhoz van. Itt lelitek a róla szóló Wiki-szócikket, angol nyelven.

Az Íliászban (amelyről itt írtam) ez Trója egyik folyójának ember-neve. Mármint hogy az emberek Szkamandrosznak nevezik, az istenek Xanthosznak. (Nem összetévesztendő Akhilleusz hasonló nevű lovával.) Ahogy vízhez illik, igen türelmes fajta, de inkább ne haragítsd meg mértéken felül, mert ha egyszer felforr, neked annyi. A görögök a torkolatánál táboroznak le, a Szkamandrosz síkján vívják a háborút, és a folyó, bár a trójaiak pártján áll, jó sokáig tűri, ami ott megy. Aztán úgy a vége felé, mikor Akhilleusz már annyira őrjöng, hogy egymaga több száz holttesttel rakja tele a folyó medrét, és szóval is megsérti a folyóistenséget, akkor a Szkamandrosz jól felhúzza magát, kicsap a medréből, és majdnem kinyírja a legnagyobb görög hőst. Tényleg nem sokon múlik. És nem, nem azért nem nyírja ki, mert Akhilleusz erősebb, sőt. Emlékeim szerint ez az egyetlen rész az Íliászban, ahol Akhilleusz szinte összecsinálja magát, annyira megijed. A második kedvenc részem az eposzból.** 

Tegnap megnéztem a Legendás állatok és megfigyelésük című filmet, és minden hibájával együtt nagyon tetszett nekem. Lehet, hogy ügyetlen a technikája, lehet, hogy látszanak az elvarrások, lehet, hogy soványka a cselekmény, nem érdekel. Öreg vagyok már ahhoz, hogy a sok izgalmat keressem egy filmben (vagy könyvben), azt a képzelőerőt viszont értékeltem, amely a jószágok megalkotásában érvényesült, 2001-ben is, most is. Meg a potteres poénokat. „Are you a seeker? A seeker after truth? – I'm more of a chaser, really.” (Magyarul nagyon nehezen visszaadható szójáték, amely a kviddics nevű sport ismeretére épít.) Meg a jól kidolgozott szerepeket is értékeltem volna, kár, hogy csak egy-kettő akadt belőlük.*** Szerencsére abból az egyik pont a főszereplő.

A képet itt találtam. 

Szóval vissza Newt Scamanderhez (bocs, nem tudok a magyar nevén gondolni rá). Mivel nagyon kevés filmet nézek, el kellett telnie egy kis időnek, míg feldolgoztam, hogy ez az enyhén hajlott hátú, alázatos-réveteg tekintetű, finom humorú alak nem Marius A nyomorultakból, és pisztoly helyett varázspálcája van. Valamint olyan kék kabátja, hogy két óra hosszat hollóhátasnak néztem, és mint szintén hollóhátasnak, dagadt a májam, csak utólag vettem észre, hogy a plakátokon ott a nyakában a Hugrabug fekete-sárga sálja. Tényleg igaza van ennek a blognak: Scamander hugrabugos. És tényleg ideje volt már hugrabugost állítani oda főhősnek.

Hős, aki nem hős. A tudomány érdekli, és az általa gondozott állatokkal sokszorta jobban kijön, mint az emberekkel, akik között kétbalkezesen, idegesítően viselkedik. Az a néhány ember viszont, akivel véletlenül szorosabb kapcsolatba kerül, lassanként értékelni kezdi a barátságát. Békés fajta, semmi kalandba nem menne bele, csak akkor kel ki magából, amikor az állatai veszélybe kerülnek.

Ennek felel meg a neve.

A „Newt” tényleg azt jelenti, hogy „gőte”, és igen, a gőték meg a szalamandrák majdnem olyan viszonyban vannak, mint a sisakvirág és a farkasölőfű. A gőte vízi, a szalamandra szárazföldi állat, egyébként ugyanabba a rendbe tartoznak. Úgyhogy igen, a maga idejében jó ötlet volt két olyan szót alkalmazni magyar névnek, amelyek erre a jószágra utalnak kétféleképpen. Ráadásul a „Göthe” keresztnév még szójáték is, hiszen egy hajdani híres író-tudós nevére asszociál. Ahogyan a „Newt” is, mivel a „Newton” rövidítése. Természettudósnak való név. Lefordítani képtelenség; Tóth Tamás Boldizsár „Göthé”-je a lehető legjobb, amit ebből magyarul ki lehetett hozni. Főleg, mert Goethe is írt tudományos műveket.

Így néz ki a folyó ma. Kép innen.

Most viszont kiderült, hogy a magyar Salmander vezetéknév mellément. A biológia szalamandrája ugyan lehet a gőte rokona, de a mesék szalamandrája nem. A szalamandrát a tűz elemmel szokás összekapcsolni, a film Scamanderje pedig éppenséggel „vizes” figura: visszafogott, csöndes, szelíd, végtelenül türelmes és gondoskodó, teli szeretettel (csak nem mindig az emberek iránt), és hihetetlenül nem érdekli, milyen viselkedést várnak tőle mások (próbálj csak meg a kezedbe szorítani egy „maréknyi” vizet). Ilyen szempontból még a kék kabátja is illik hozzá, hiszen a víz színe a kék, bár a Hollóháté is**** – egyébként a hugrabugos szellemi háttér nem zárja ki a többi ház erényeinek meglétét sem. Akkor bújik elő a bőröndjéből a maga saját külön világából, amikor nagyon, de nagyon muszáj. Akkor sem zúdul rá a környezetére teljes erővel – azért annyira nem Szkamandrosz. (Igaz, ki tudja, mi lesz a folytatásokban.) De azért tudja, hogy kell aktivizálnia magát, legalább egy kis időre, és nagyon is van benne erő. 

Azt hiszem, azt mondanom se kell, hogy Eddie Redmayne kiváló Newt Scamander. 

Egyébként a Hugrabugot nem a víz elemmel szokták összekapcsolni. A Hollóhátat sem, a kékjével vagy anélkül. Rowling csak nagyon-nagyon lazán kötötte a házakat elemekhez, de ha muszáj „elemkedni”, akkor a Hugrabug a föld, és a Mardekár lenne a víz. (Bár ezt, bevallom, nem tudom egészen komolyan venni.) Értelemszerűen egész más tulajdonságai jönnek elő a víznek ilyenkor. De hála Istennek nem tud egyetlen szereplő minden mítoszi-mesei vonást magában hordozni, mivel ha tudna, csak nagyon kevés szereplővel dolgozhatna a világirodalom, és rövid idő alatt halálra unnánk az egészet.

Külön tetszik, hogy a filmben Scamander egyszer Paracelsust is emlegeti, akinek Elementális lények című munkája (itt írtam róla) tudományos igénnyel mesél a bizonyos bestiákról – és elemek szerint csoportosítja is őket. Hiszen Paracelsus (késő reneszánsz, kora barokk) nagyon komolyan vette, hogy ilyen lények léteznek. Rowling műveltsége még mindig megbízható. Nekem meg Jungot kéne olvasnom, de piszkosul…

* Címer innen.
** Az első természetesen az androidos. 
*** Komolyan, de komolyan kérdem: Colin Farrell nem tud vagy nem akar másmilyen arccal játszani?! Ha nem akar, miért nem beszélik rá, ha nem tud, minek alkalmazzák?! Végig ugyanaz az aggodalmas-könyörgő tekintet. Amelyikkel a Nagy Sándort is eljátszotta, három órán keresztül. Ott még jobban idegesített, itt legalább kevesebbet láttam.
**** …valamint életemben először komoly rajongó-szindrómám lett. Nem kell harmincezer forintos varázspálca, nem kell aranycikesz, sose akartam semmilyen potteres holmit a molyos Hollóhát-kitüntetésemen kívül, az meg virtuális. De olyan kabátot nagyon akarok! Pont olyanban akarok mászkálni ősztől tavaszig! Majd ha nyerek a lottón, mert hogy mennyibe kerül egy olyan, hát meg se merem nézni.

Ezt 2018. május 13-án írtam.