Nagyon ijesztő, kiválóan megírt, könnyen olvasható, hajnali-egyig-le-nem-tehetősen izgalmas, fojtogató hatású példázat a fanatizmusról. A középkorban játszódik, 1938-ban (!) íródott, sajnos időtlen, kortól és kultúrától független.

Szlovén író műve, a jelek szerint világhírű, mindenesetre az 1001-es listán rajta van, a szolnoki könyvtár egyetlen példányát pedig már rég megfosztották védőborítójától, és ragasztani is kellett, szóval forgatják rendesen. Elsőként a méreteitől lehet megijedni, de nem kell: fogalmam sincs, miért kellett ilyen önvédelmi eszköznek beillő módon forgalmazni, a betűi nagyok, a margók szélesek, feleennyi papírból kijött volna. Olvasni tényleg gyorsan lehet, kb. háromestés mű, amennyiben reggel korán kell kelni.
Amiről szól, na, attól már megijedhet a nagyérdemű.

De arról meg nem nagyon tudok spoiler nélkül beszélni. A fülszöveg is spoileres, ne tessék belenézni. A regény akkor igazán izgalmas, ha tényleg mindent a szereplőkkel együtt tud meg az ember. Mert két mellékszereplő nézőpontjával indít a szöveg, akiknek vagy halvány sejtelmük sincs, mi az a hely, ahová kerülnek, vagy csak éppen sejtelmük van, és az is téves. A középpont: Alamut vára a XI. században, ahol az események 90%-a játszódik, még akkor is, ha a szereplők azt hiszik, kikerülnek onnan. Azoknak, akik értik, mi folyik benne, félelmetes, klausztrofób hely, de csak akkor mutatkozik meg így, ha valaki rájön, hogy rab. A legtöbben nem jönnek rá. Aki pedig nem látja a rácsait… annak a helyzetébe belegondolni se jó.

Azt talán spoiler nélkül is elárulhatom, hogy az illúziók könyve ez a regény. Annak minden fajtája felvonul. Van itt jó nagy színpaddal, sok díszlettel és színésszel működő, minden részletében gondosan megtervezett csalás. Vannak egyéni, személyes ábrándok, amelyeket igen-igen fájdalmas látni. Van elvont, ám megismerhetetlen igazság… és van olyan lepel is, amely mögött valószínűleg nincs más, csak a nagy semmi. Ez a legijesztőbb.

SPOILER Meg az, hogy a bábjátékos, aki a szálakat mozgatja, olyan célokat követ, amelyeket akár tiszteletre méltónak is lehetne tekinteni. De ettől még ő maga szörnyű marad, és nem, nem igaz, hogy a cél szentesítené az eszközt. A műve pedig túlnő rajta, egy idő után nem is tudja irányítani. SPOILER VÉGE

Ezt 2017. augusztus 31-én írtam. 

Pontszám: 10/10