A következőt olvashatjuk az Irenszej című burját hősének elején született ikerpárról:
"Bamba bivaly borjújának
Bokacsontjával játszottak."

No, mondom, miért pont azzal, és hogy lehet vele játszani?
Valami rémlett, hogy olvastam én ezekről a csontkockákról, meg is találtam hamar a Németh György könyvében:
„A különös, nagyjából nyolcas alakú csontocskák a birka bokacsontjai (…). A csontkockának (…) csak négy oldala volt, legalábbis négy, ami a játékban számított, vagyis a négy hosszabbik oldal. A két lekerekített végű rövidebbik oldalán ugyanis nem tudott megállni a csontkocka.” (23. oldal)
A gyerekek valószínűleg semmi ilyen bonyolultat nem játszottak a bölcsőben, de az állati bokacsontot mint játékot minden további nélkül odaadhatták a kezükbe, hogy elfoglalják magukat.

Úgy tűnik, minden kultúrában, amelyik ezzel a csonttal (vagy, mint a versben, a bivalyborjú bokacsontjával) játszik, a négy oldal mindegyikének jelentősége/értéke eltérő, ugyanis mind másképp néz ki. Ezt mutatja a kép is, amelyen mind a négy csont más irányba van fordítva. Az ókori Rómában más-más számértékük volt a különböző oldalaknak. A mai Belső-Ázsiában különféle nevük van: „ló”, „teve”, „kecske”, „birka”, függetlenül attól, hogy milyen állat csontjából készülnek.

Ezen a linken megtekinthető (sajna feliratot legfeljebb Google-fordítóval lehet csinálni) egy mai mongol játék ugyanilyen kockákkal. Egy mongol lány tanítja amerikaiaknak, akik eleinte szkeptikusan fogadják, de mikor rájönnek, mi a lényeg, a lehető legkomolyabban beleélik magukat. Tényleg érdekes játék, jó bonyolult, ránézésre akármeddig el lehet szórakozni vele, és akármibe fogadok, hogy itt csak az alapnak az alapját tanulják meg… 

Ezt 2017. május 26-án írtam.