A középkor alkonyában (amelyről részletes ajánlót találtok itt) többek között a Kilenc Vitéz kultuszáról is ír Huizinga. Én életemben nem hallottam róluk, de úgy tűnik, nagyon népszerűek voltak a késő középkorban, versekben, képeken, szobrokon örökítették meg őket. Az egyik ábrázolásuk itt fenn látható, egy nürnbergi szökőkúton. Angolul „Nine Worthies” a nevük, németül „Neun Helden”, franciául „Neuf Preux”. Szerb Antal Kilenc Vitéznek fordítja a nevüket, nem feltétlenül szerencsés szóválasztással, itt részletezem, hogy miért.
Huizinga Jacques de Longuyon XIV. századi művét, A Páva fogadalmait idézi. Ebben „a hősök kiválasztása a lovagi költészettel való szoros kapcsolatról árulkodik: Hektór, Caesar, Nagy Sándor, Józsua, Dávid, Júdás Makkabeus, Arthur, Nagy Károly, Bouillon Gottfried.” (70. oldal) A fenti szobrok egy nürnbergi szökőkúton láthatók, Dávidot felismerem a hárfájáról, a többiek azonosításában nem vagyok biztos.
Azaz három pogány, három zsidó és három keresztény hős. Kutakodtam a neten, de sajnos ezt a művet még franciául se találom, csak részleteket és/vagy kéziratokat, középkori francia nyelven, köszi szépen. :/ Ettől viszont még valahol meglehet persze. Hátha valaki fárasztotta magát azzal, hogy modernizálja egy kicsit.
…és hoppá! Nemcsak ezt a kilencet kultiválta a korszak, hanem más hármasokat is illesztett hozzájuk, másféle erényekkel ékeseket, pl. a „három türelmest” (Bölcs Alfonzt, Jóbot és Szent Eustachiust) vagy éppen a „három felkent királyt” (a francia, a magyar és a dán királyt!), sőt még Szent László is bejön a képbe… :D Nem beszélve a következőkről:
„A szimmetriára való törekvés – amely oly erős a középkorban – azt kívánta, hogy a sorozatot egészítsék ki női megfelelőjével. Ennek az igénynek [Eustache] Deschamps tett eleget (…)”. Itt Huizinga három hősnőt sorol fel, akikről Deschamps balladát írt: Pentheszileia (amazonkirálynő a trójai mondakörből), Tomirisz (történelmi alak, a szkíták királynője, az egyik verzió szerint ő győzte le Nagy Küroszt, akiről Xenophón írt, én meg Xenophón könyvéről itt), Szemirámisz (a függőkertes :)). „Az irodalomban és a kárpitok rajzain ugyanúgy népszerűsítettek női hősöket, mint a férfiakat.” (70. oldal)
Naggggyon helyes. De ki a többi hat?! A kép innen való, csak sajnos spanyolul még nem tudok annyira, hogy értsem is. Egy francia nyelvű tanulmány, amelyet egyszer még biztosan végigolvasok, de most csak átfutottam, egy lábjegyzetben őket sorolja még fel: Marsépie, Antiope, Hippolyte, Ménalippe, Teute, Déïphile.
Marsépie magyar nevét nem tudom, ezek szerint mondabeli amazonkirálynő Nagy Sándor korából, de én itt csak középkori eredetű történetet találok róla, ókorit nem. Antiopé viszont az antik mitológia alakja, Arész lánya, Hippolüté anyja, szintén amazonkirálynő, ahogyan a lánya is az. Menalippé dettó, ő papnő volt Hippolüté idejében, jós és hírnök. Teuta történelmi alak, illír királynő a Kr. e. III. században, akit a rómaiak ugyanúgy ellehetetlenítettek, mint szegény Zenóbiát.* Deipüléről csak annyit tudok kideríteni, hogy szintén mondabeli alak, a trójai hős, Diomédész anyja.
Persze nemcsak Deschamps-nak lehetett válogatni, válogatott más is, így felbukkan Lampithó (még egy amazonkirálynő) és Szinópé is (antik mitológiai alak, róla több történet is kering, nem tudom, melyikről van itt szó). A képen is olyan összeállítás látható, amelyben ők szerepelnek Antiopé és Marsépie helyett.
De ez az összeállítás sem utolsó, a férfisorozathoz hasonló hármas felosztásával:
– három pogány: Lucretia és Virginia (erényükért meghaló rómaiak) meg Veturia (Coriolanus anyja, aki megmentette a fiától a hazáját);
– három zsidó: Judit, Eszter és Jáhel (akik különböző fenyegetésektől mentették meg a népüket);
– három keresztény: Szent Ilona (római császárné, Nagy Konstantin anyja), Szent Brigitta (az egyetlen svéd szent, a Brigitta-rend alapítója, misztikus) ééééééés Árpád-házi Szent Erzsébet! :D Nem, nem magyar összeállító tette bele. :D
Na, lesz minek utánaolvasni (már megint).
Folytatás itt.
* Tényleg, hol van a sorból Zenóbia?!?!
Ezt 2017. május 15-én írtam.
