„(…) s kivel Türosz, Szidón a bősz vizekre
szállott s elment a líbiai partra,
Zenobia (…)”
(Az eszeveszett Orlando, II. kötet, 982. oldal)
Az eszeveszett Orlando című (piszok jó) XVI. századi fantasy szerzője, Ariosto úgy említi Zenobia királynő nevét, mintha fél mondatból mindenkinek tudnia kéne, kiről van szó. Ariosto korában valószínűleg tudták is, és talán ma is tudják még, de azért nem árt kicsit felfrissíteni a közösség emlékezetét, megérdemli. A közönség is, Zenobia is.
Zenobia ókori uralkodó és hódító volt, a szomorú emlékű Palmürai Birodalom királynéja, majd királynője a Kr. u. III. században. A Római Birodalomra is komoly fenyegetést jelentett. Konkrétan elszedte tőlük a fél Közel-Keletet. De otthon sem bizonyult akármilyen uralkodónak, minden további nélkül elkormányzott egy olyan birodalmat, amelyben a legkülönbözőbb kultúrák és nemzetiségek elegyedtek, úgy, hogy egyiket se bántotta. Elég művelt volt hozzá. Szíria nemzeti hősei közé tartozik, de a nyugati művészeket is megihleti időről időre, ez a festmény például („Zenobia királynő katonáihoz szól”) Giovanni Battista Tiepolo alkotása, itt találtam.
(Szír bankjegy 1998-ból, Zenobia arcképével, háttérben a palmürai romok.)
Az angol Wikit linkelem (ott található a bankjegy képe is), mert egyrészt részletesebb, mint a magyar, másrészt azért elég fura, hogy a magyar szócikk összesen másfél sort szentel az uralkodásának. Aki a szöveget nem érti, a térképhez az is görgessen le… Nagyon ajánlom továbbá Jókai „Kelet királynéja” c. elbeszélését, amely Zenobiáról szól. Itt írtam a kötetről, amelyben szerepel. Igen, tudom, romantikus túlzásokkal van tele, de attól még nagyon jó. (Amúgy meg olyan sokat nem is túloz. De most komolyan.) Kevésbé szubjektív, viszont valószínűleg informatívabb Antonia Fraser brit történész esszéje, amely az Amazonkirálynők című kötetben olvasható – ennek ajánlója szintén szerepel a blogon.
(Nem) mellesleg: akit nem zavar, ha egy fantasy versben van írva, és ezer oldalnál hosszabbra nyúlik, az ki ne hagyja Ariostót. Fanfictionnek indult (igen, azt se mi találtuk ki, már az ókorban is létezett, nemhogy a reneszánsz idején), és a világirodalom egyik legizgalmasabb szövege lett belőle, minden értelemben. Kaland! Szerelem! Mágia! Párviadal! Háború! Téboly! Lovagok! Sárkány! Varázsgyűrű! Barátság! Árulás! Jóslatok! Pokoljárás! Holdutazás! Fénylő kripta! Titkos házasság! A világirodalom első hippogriffje!!! Egyik kitétel sem puszta szólam, mindegyiket komolyan lehet venni. Részletes ajánló itt.
