Nicsak, mit találtam! 

De régen olvastam (ezt is)… Viszont akkor többször is.

Jókai-rajongó korszakomban kaptam a szüleimtől ajándékba, pont annyi idősen, amennyi idős gyerekeknek a könyv szól. Életrajz és egy kicsit korrajz is, persze erősen romantizálva, de nem valami bugyuta módon. Gyerekként tetszett.

Nem is gondoltam volna, hogy háború előtti könyv, pedig elvileg a fülszövege is elárulja, de erre egyáltalán nem emlékszem. Arra annál inkább, ahogyan a kis Móric gyerek járni tanul, vagy arra, ahogy érdekelni kezdik a nyelvek, vagy a kormos almára, amilyet azóta se ettem (és arra is emlékszem, hogy anyukám se tudta, mi az!) és a komáromi cipóra, vagy a vízfertőtlenítés korabeli módszereire… No és… khm… egynémely hibákra is, én galád. Hogy a könyv azt állítja, a Kárpáthy Zoltánnak az egyik fejezetcíme az, hogy Írisz és amarantusz, közben meg nem is, bár tény és való, hogy ennek a két virágnak fontos szerepe van a műben, de különben is, Jókai amarántnak hívta az amarantuszt… Igen, tudom, szőrszálhasogató vagyok. 

Aranyos, lebilincselő életrajz. Nem tudom, hogy abban segít-e, hogy a gyerekeket rábeszélje Jókai olvasására – nekem akkor már erre nem volt szükségem –, de szerintem egy próbát mindenképp megér.

Ezt 2016. október 13-án írtam. 

Pontszám: 10/10