Újraolvasás vége.
Egy drámát olvastam el a kötetből, a címadó darabot.
Emlékszem, első olvasásra is tetszett, de egyúttal nagyon dühösen vitatkoztam is (magamban) az ilyen megállapításaival, hogy „Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be.” Dühösen vitatkoztam, mivel ifjú voltam és romantikus. Most már régebb óta vagyok ifjú, és jó sok minden rakódott már a romantikus lelkemre, úgyhogy dühös már nem vagyok, de vitatkozni még mindig szeretek.
Illetve vitatkoztam azzal is, hogy ez komédia lenne. Na, ezt a vitát kinőttem. Igaz, valószínűleg már akkor is meggyőzhető lettem volna, csak nem volt, aki felvilágosítson, hogy a komédia nem feltétlenül mulatságos. Azt is lehet, hogy „csak” nevetséges. Amin az embernek nem feltétlenül van kedve nevetni, mert annyira szánni való – vagy mert a saját rovására kellene. Amiben az értékhiány a klasszikus recept szerint lelepleződik...*
Azért tetszett, amiért ma is tetszik: mert félóra alatt végigolvasható, feszített tempójú, izgalmas, pergős történet (csupa párbeszéd, ugye, hiszen dráma, hát hogyne peregne), némi krimi-beütéssel (gyilkosságok!!!), és olyan témákról, amelyek pont a világmegváltó korszakát élő ifjúságot érdeklik a legjobban, de azért az idősebbek sem vetik meg (ld. a tudomány felelőssége, különös tekintettel az atombombára és egyéb emberbaráti intézményekre). Mert nincs benne egy fölösleges szó: mindenből épp annyi jut, amennyi kell, ismeretterjesztésből is csak annyi, amennyi nem fekszi meg a nem-fizikus olvasók gyomrát; mert a dramaturgiája tökéletes;** és mert attól eltekintve, hogy nem vidítja fel a szívet, időnként tényleg vicces. Az meg, hogy bolondokházában játszódik, mindent visz. Az már Hašeknél meg Rejtőnél is a szabadság helye. Fene megenné.
* SPOILER ...de ez nem jár együtt az ellenfél bukásával, sőt. SPOILER VÉGE
** Egyszer láttam színpadon, csapnivaló színészekkel, de még ők se tudták egészen elrontani. Úúúúúgy szeretném egyszer igaziból látni, olyanokkal, akik nem dilettánsok…
Ezt 2016. március 7-én írtam.
Pontszám: 10/10
Kiadási adatok: Európa, Bp., 1988. Ungvári Tamás fordítása (Borbás Mária szerkesztette a kötetet, amelyben négy további dráma is szerepel)