„– Könnyűszerrel el lehet kerülni ebben a tekintetben minden tévedést. Ha első pillanatra nem tudjátok megállapítani, hogy francia vagy flamand-e az illető, parancsoljatok rá, hogy mondja ki ezt: „Schild en Vriend.” Aki ezt nem tudja kimondani, az francia, azt vágjátok agyon.”
(Conscience: Flandria oroszlánja, 218. oldal)
Nemrég fejeztem be ezt a regényt, amely a középkori Flandriában (Észak-Belgiumban) játszódik, és a flamand nép küzdelmét mutatja be francia hűbéruraik ellen. (Itt írtam róla.) Érdekes is, tanulságos is, nagyon tudom ajánlani azoknak, akiket érdekel a történelem – és meg tudják bocsátani a sablonos szereplőket. Meg akik be tudják szerezni a könyvet. :/
A „Flandria oroszlánja” nevet egy szereplő is viseli, de sokkal fontosabb, hogy a kifejezés az egész flamand népet is jelenti. A flamand zászlón is a fenti oroszlán látható, bár manapság sárga alapon fekete-piros színű. Nagyon nehezen találtam kéket, amilyen a regényben van. („Egy takács a sereg élén magasra emelte a kék-oroszlános zászlót s ezer hangon zúgott fel a csatakiáltás: – Flandria az oroszlán! Ki francia, halálfia!”) Végül kiderült, hogy ma Brugge zászlajában látható. (Forrás: Wikimedia Commons.)
A fenti mondat az egyik flamand vezér, Pieter de Coninck (a magyar fordításban Dekoninck néven emlegetik) szájából hangzik el. A regényben úgy általában minden jó stratégiai ötlet az ő szájába van adva, de ez most mindegy. Annyit jelent, hogy „pajzs és barát.” Persze rögtön kíváncsi lettem, hogyan is kell pontosan kiejteni ezt a mondatot, és mocsaribetti, Gazella, valamint U_Viki molytársak válaszaiból a következőket tudtam meg:
A mondat kiejtése tájegységenként más és más, attól függően, hogy hányféle h-t használnak, és hogy éppen v-t vagy f-et mondanak a leírt „v” helyén. De igazából már a „sch”-ból kiderül, hogy valaki flamand vagy nem, mert az a legtöbb helyen s és kemény h (mint a német „ch”) kombinációja, esetleg sk vagy szk is lehet. Egy franciának már azzal is baja volna, hogy a puha és a kemény h-t megkülönböztesse egymástól. (Főleg, hogy ők nem is ejtik a h-t egyáltalán… bár lehet, hogy a XIV. században éppen ejtették… de akkor is csak egyfélét.) Ők ezt a szót síld-nek mondták.
A „vriend” többnyire vrínd-nek hangzik, bár bizonyos helyeken frínd is lehet. Ha lehet hinni a Wikinek (nem linkelem a szócikket, spoiler okán, de a „shibbolet”-re keressen rá, akit érdekel), ott és akkor v volt a helyes kiejtés, és a franciák f-et használtak helyette.
Szóval ha egyszer feltalálják az időgépet, és valamelyikőtök szeretné meglátogatni a XIV. század eleji Belgiumot, az a fenti instrukciókkal mondogassa gyakorta szépen, hogy „Schild en vriend”, ha az élete kedves.
Ezt 2017. május 1-én írtam.
