Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Gyűjtögetek – válogatok – alakítok – alkotok

Helyreállítani a világ megzavart rendjét (Egyiptomi halottaskönyv)

2020. február 21. - Timár_Krisztina

egyiptomi.jpgSajnos nem találom azt a cikket, amelyet még annak idején, a Mel Gibson-féle Passió bemutatásakor* olvastam – de azt hiszem, elég jól emlékszem rá. A cikkírónak a film hosszúsága ellen volt kifogása, és erről eszébe jutott egy régi történet. Hogy járt ő egyszer régebben Székelyföldön (?) újságírói minőségben, látott egy falusi temetést, és amikor vége lett, a szállásadó nénijük megkérdezte, „milyen volt?”, ő pedig azt felelte, „szép, csak hosszú”, mire a néni reakciója: „igen, igen… de hát, tudjátok, meghalt egy ember.”
Na, pont ez járt a fejemben a könyv olvasása közben. Rétestészta, állandó ismétlődésekkel – de hát, tudjátok, meghalt egy ember. Nem vagyunk hozzászokva, hogy a halálnak időt szenteljünk, hogy a haldokló és az életben maradó számára lassú munkával feldolgozzuk az eseményt – az ilyen könyvek többek között arra valók, hogy ezt az időt „odaszánjuk”.**

Nehéz olvasmány egyébként, sokkal nehezebb, mint a tibeti megfelelője. Az egy száraz szakkönyv, ezzel kapcsolatban meg időnként olyan érzésem volt, hogy verseskötetet olvasok, mert nem egyszer, hanem kétszer-háromszor is végig kellett olvasnom egy-egy szakaszt, hogy csak azt felfogjam, ki mit csinál éppen. És akkor még a jelképes jelentésekről nem is szóltam. Ez utóbbiakat holtbiztos, hogy nem fogtam fel teljes egészükben, a könyv újraolvasós, és Barry Kemp róla szóló ismeretterjesztő könyvét is el kell olvasnom a jövőben.***
Különbözik a Tibeti halottaskönyvtől abban is, hogy nem a halotthoz beszélnek, hanem a halott beszél. Maximum segít neki a túlélő, akinek hinnie kell abban, hogy a szöveget a halott mondja. A dialógust nem ember folytatja emberrel, hanem ember az istenekkel. A középpontjában ennek is egy túlvilági utazás áll, de ez nem választások sorozata, mint a tibetieknél, és nem a földi élet következménye, ami a túlvilágon történik. Ami a túlvilágon történik, arra egyvalaminek van befolyása: a szónak. Annak, hogy a halott tudja-e, hol mit kell mondania, és hogy mindannak/mindazoknak, amivel/akikkel találkozik, mi a neve. Ennél fontosabb ebben a halottaskönyvben nincs: a szó, a hang minden. Ezért van szükség a szájmegnyitás szertartására. Egyébként, ha a lélek a megfelelő szöveget tudja, holtbiztos lehet az üdvözülésben.

Abszolút igaza van egyébként az előszónak abban, hogy ez egy nagyon is életigenlő szöveg. Ez tetszett benne a legjobban. Nem halottkultuszuk volt az egyiptomiaknak: meg voltak győződve arról, hogy a földi halál nem az élet vége, azt' slussz. És olyan gyönyörűeket írtak az élet öröméről, hogy az embernek könnyes lesz a szeme tőle. A halott lelke a túlvilágon istenné válik – ez minden törikönyvben benne van, de csak most esett le, mit is jelent ez voltaképpen. Egyesülést a világot mozgató erőkkel, az én és a külvilág különbségének megszűnését (unio mystica), és eljutást a nagy célhoz: a békességhez. Ebben hasonlít a Tibeti halottaskönyvre. Arról már lehetne vitatkozni, hogy az ebben a könyvben megjelenő túlvilági lények ugyanúgy az én kivetülései-e, mint Tibetben. Megengedi a szöveg ezt a feltételezést, de nagyon messzire vezetne, ha belemennék. Az bizonyos, hogy e szerint a könyv szerint a Hórusszal való azonosulás azt jelenti, hogy a meghalt ember feladata helyreállítani a világ megzavart rendjét – ahogyan azt Hórusz cselekedte az egyiptomi mítoszok szerint.

Amit nem tudok elfogadni (és ebben ismét különbözik a tibeti párjától): a kirekesztő volta. A Tibeti halottaskönyv olvasása közben mindvégig azt éreztem: ez mindenkinek szól. A halálban már oly mindegy, milyen rendű-rangú ember volt az illető a földön, a „nemes család fia” csak egy bevett szólam, a szöveg többi része (már a könyv elején található, papoknak szóló utasítások alapján is) egyértelműen bárkire vonatkozhat. Na, itt nem. Itt állandóan részletes útmutatások szakítják meg az imádságos monológot, amelyek már-már komikusan ható rituálékat írnak le, drágakövekből faragott amulettekről, értékes szövetekről, soha fel nem használt mittommilyen kőből készült Ré-szobrokról, amelyek kötelezően jelen kell, hogy legyenek a temetéskor, és a halott mellkasára/nyakába/feje fölé/füle hajlatának a kisebbik öblébe stb. kell helyezni őket, majd afölött elmondani a szöveget. Hát kösz. Akinek meg nincs pénze Ré-szoborra, az dögöljön meg ne akarjon új életre kelni.
Beszélgettem erről apával, ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „nem a halottnak adják meg a tiszteletet, hanem a rangnak.”
Elmennek a…

Egy mínusz a könyvnek: KI VOLT A KORREKTOR?! Bődületes hibák maradtak benne. Az, hogy „szolga” helyett „szplga” szerepel, vagy „őrző” helyett „örző”, még hagyján, előfordul. De hogy rendszeresen „telkek” áll a „lelkek” helyett, és az „ő” személyes névmást „á”-val cserélik fel, az azért durva. A jegyzetanyag sokat segít a megértésben, de számolni nem érdemes tudni hozzá, mert egy helyen elcsúszik, és onnantól a 182-es végjegyzetszámhoz a 183-as végjegyzet tartozik, és így tovább. A nevek helyesírásán pedig az látszik, hogy németből fordították a szöveget. Ettől függetlenül szép és jó és hurrá, hogy ez a könyv megvan magyarul, és én meg tudtam venni.

* A film, tudom, megosztotta és azóta is megosztja a közönséget, de nem szólhatok róla, mivel nem láttam.
** …ami nem jelenti azt, hogy én maradéktalanul meg tudtam felelni ennek a magammal szemben támasztott követelménynek. Ma pl. konkrétan belealudtam. Igaz, nagyon meleg van, és én hajnali ötkor ébredtem.
*** Bár, ahogy a könyvből kiírt idézeteket elnézegettem, kicsit megnyugodtam azért, mert Kemp mester nélkül is kb. hasonló következtetésekre jutottam. :)

Ezt 2015. július 19-én írtam. 

Kiadási adatok: Farkas Lőrinc Imre, Bp., 2002. 304 oldal, Bánfalvi András fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/api/trackback/id/tr1915485288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása